Most, hogy 07:00-tól 10:00-ig a fene se érti miért csak a címet olvashatták, beszerelem a tökéletes lágytojást. Amúgy szökőnap van, há' ez az írás jól elszökött.
A tökéletes lágytojást a forrásban lévő vízbe kell helyezni és három perc után kikapni, majd hamm, bekapni. (Lehet ügyesen szuvidálni is, de otthon, pláne reggelihez maradjunk a realitások tarrbélai rögösségű talaján, forr a víz, lejön a kávé, 3 perc, stop) De mutatok jobbat, a tökéletes lágytojás-tálalást.
Életemben először készítettem lágytojást. Ez is azt mutatja, az otthoni főzés nem egy lineáris tanulási folyamat, a stracotto már úgy megy, mint az istennyila, tojást meg sose főztem.
A stracottót kirakom a tányérba, de egy lágytojással tálalási problémák merülnek fel, mert ha sose főztem, némiképp logikus, hogy nem rendelkezem Zsolnay típusú célporcelánnal sem az adjusztáláshoz. Bár ebben a háztartásban pohárkészlet is csak pár hete van, eddig elsősorban göngyöleg alapokra épült itt az élet. A poharakból amúgy is mindig baj van.
Így marad az üvegpohár, ami a tojást igénylő oldalról érkezett nagymamai származású ötlet, és végül csinosabb is így, mint tojástartóban. Innen jött a fejlesztés.
A pohár aljába apróra vágott serrano sonkát (akár füstöltet) rakok, ráfordítom óvatosan a lágytojást, sózom, borsozom, vajban pirított kenyércsíkokkal, kiskanállal tálalom.
Tojáshéj nem kell bele, de lehet bele rakni.
Utolsó kommentek