Ugyan, ne gyerekeskedj! – feszítik le a kezem a kerítésről, amibe végső elkeseredésemben kapaszkodtam bele a bundás, egyujjas kesztyűben. Az utca végéről még megpróbálok visszaszaladni, de elkapnak. Én vagyok a gyerekes, dühöngök, február közepe van, mínusz tíz fok, jeges szél fúj, normális ember ki sem mozdul, mi meg túrázni indulunk a Csertapartra. Majd meglátom, milyen szép, hogyne, őzikehúgyban, vaddisznószarban mászkálhatok a térdig érő hóban, míg rám nem esteledik. Laci hátizsákjából a Duna híd után előkerül az üveg, ünnepélyesen közli, az első etapot teljesítettük, ihatunk egyet.

A második etap és harmadik pálinka után vihogva fényképezkedünk, angyalkát csinálok a hóba, hógolyózunk, kisrakás-nagyrakást játszunk. A havas erdő gyönyörű, mellettünk kanyarog a Duna, és ha nem visítanánk a röhögéstől, mert Éva egy rossz lépés után belecsúszik és derékig eltűnik egy árokban, talán vadat is látnánk. Egy hét múlva én telefonálok körbe mindenkit, na, megyünk vasárnap? Tavaszra elvetemült túrázó leszek, ha senki nem ér rá, elindulok egyedül is. Egy dolog biztos, a túra után zsíros kenyér a vacsora.

A zsíros kenyér csúcsgasztronómia, és van receptje is.

Kell hozzá jó fehér kenyér. A sokmagvas, rostban gazdag csodákat hagyják máskorra, a zsíros kenyér fehér kenyérrel mutatja meg magát igazán. Fontos, hogy egész karéjt vágjunk, jó másfél ujjnyi vastagot, a ropogós héjú, puha belű kenyér úgy az igazi, van még valaki, aki keresztet rajzol a kenyérre a késsel, mielőtt megkezdi?

A zsír ne legyen folyós, mert nem tudjuk fél kézzel az ablakon kibámulva enni, közben dohogni mert esik és fúj, vagy örülni, mert havazik. A zsír szinte mindegy, csak házi legyen, csóróbb napokon sima sertészsírt kenjünk, tele bukszával libazsírt, szerelmesen kacsazsírt, az élet császáraként pecsenyezsírt. Ne egyenletesen kenjük a kenyérre, vessen hullámokat, így egyszer a kenyér kerekedik felül, egyszer a zsír, a zsíros kenyér filozófia, maga az élet, egyszer fenn, egyszer lenn, egyszer kopp, másszor hopp.

A házi zsírral megkent kenyér önmagában is megáll, de szórhatunk rá némi sót. Ha sózzuk, azt kézzel, három ujjunkat összecsippentve, körkörös mozdulatokkal szórjuk, lassan. Gyerekkoromban mama sózta és csipetnyi fűszerpaprikát is szórt rá. Karikázzunk rá leheletvékony lila hagyma szeleteket, ekkor utólag sózzuk, hogy a hagyma levet engedjen. Tavasszal a szabadföldi, nyamvadtka újhagymát vagy retket harapjuk hozzá, nyáron paradicsomot, paprikát, ősszel és télen fekete retket vagy nyers céklát.

Soha ne kenjünk meg egyszerre több szeletet, a zsíros kenyér elkészítése ugyanolyan élvezet, mint maga az étel.

A zsíros kenyér után ősszel és télen (boros)tea, nyáron fröccs vagy sört illik, szörp, kóla, egyéb lónyálak nem valók hozzá. És ne hívják zsíros deszkának, az megalázó.

Hogy eszik a zsíros kenyeret?