A kávéra a költözés utáni első nap fél órát várok, másnap, mikor újabb fokozattal kísérletezem, percek alatt kész. Kifut a kerámia lapra, azonnal ráég, keserű kozmaszag tölti meg a lakást, a kávéfőző belsejére undorító rétegben épül az anyag, megy a kukába. A krumpli megszokott főzésideje alatt szétfő, a spenót a fazék aljára tapad, a húsra viszont sehogy sem bírok kérget sütni, kidobja a levét, kuka. Kérem vissza a gáztűzhelyemet.

Tüzet, szemmel jól látható lángot akarok, használni akarom a nagy és közepes láng, a takarék fogalmakat, a csuklómba szokott reflexeket, amelyek fogantyúk tekerésére, nem gombok nyomogatására álltak be. Hallani akarom a gyújtó sercegését, érezni azt a megszokott ütemet, melyben egy fazék vagy egy serpenyő felmelegszik, átforrósodik. Tudtam előre, nyafogtam én, hogy vinni akarom a régi, megszokottat, de gáz nélkül nem működik. Nem baj, örülj neki, mondja pedáns sógornőm, remekül tisztítható, iszonyú kényelmes, szeretni fogod. Jó, akkor nézzük azt a rendkívül egyszerű tisztítást. Üvegkerámia főzőlapjához kizárólag speciális tisztítószert használjon, dörzshatású szivacs helyett pedig vásároljon – külön erre kifejlesztett borotvapengét. Hozzá tartalék pengéket, persze. Ügyeljen rá, nehogy kifusson az étel: ha mégis, azonnal, még forrón távolítsa el, különben ráég és a főzőlap menthetetlenül tönkremegy. Ha cukros. Ha nem, várja meg, míg kihűl, aztán azonnal tisztítsa meg, majd törölje szárazra a felületet. Egyik kezemben fakanál, másikban borotvapenge, így élek mostantól boldogan, csiszolom a kerámiát, foltok maradnak, fújom a speckó habot, ami olyan büdös, hogy még az ételben is érzem a vegyszer szagát. Lassan aztán meghódít persze, beszippant a piros kis felvillanó fényeivel, a kilencárnyalatú hőfokozat rendszerével meg az egyenletes hőjével, a nagyobb biztonságával és takarékosságával. Lassan biztosan megtanulom, mi a halkan zümmögtetés, mi a hirtelen sütés, melyik karika a leves, melyik a rántotta. Hogy a H betű azt jelenti: ne tenyerelj rá, te hülye, még meleg. Ne vágd le a fedőt a gombokra, mikor kavarsz egyet a pörköltön, mert kikapcsol az egész, aztán hiába várod, hogy megfőjön. Csak az a tűz, az ne hiányozna. Használtak már kerámia tűzhelyt? Hogy szokták meg?