Ahhoz, hogy egy tanyán jelentéktelennek, esendőnek és kiszolgáltatottnak érezzük magunkat, nem feltétlenül kellenek a tomboló elemek, nem kell olyan esőzés, ami után bekerültünk a helyi tűzoltóság weboldalának galériájába, ahhoz elég egy töketlen telefontársaság, ami nem képes folyamatos szolgáltatást nyújtani, pedig a telefon az egyetlen kapcsolat a külvilággal.

A telefon főleg azon a télen volt fontos. Féltünk, mert tudtuk, hogy ez lesz a leghosszabb telünk, mert novemberben sokszor hallottuk, hogy ki gondolta vó'na, hogy eccé magam maradok a Csücsökbe’, mikó' régen annyian vótunk, hajnye, még bálat is rendeztünk. A szorongáson nem segített a pár perces bőgés a féször alatt úgy, hogy ne lássa, és a közhelyekbe való kapaszkodás sem, hogy ez az élet rendje, és nem segített a joggingban, zsebünkben kocsikulccsal alvás sem. Nem segített, mert akkor este, mikor apám cigitől rekedt hangon megszólalt, anyi nem veszi fel a telefont, magamon kívül húztam még egy nadrágot a már rajtam levőre, és érkeztünk padlógázzal a tanyára, az utolsó métereket világítás nélkül megtéve, egyesben, mert apám terve az volt, nem ébresztjük fel, nehogy megijedjen, csak belopakodik a kiskonyhába és megnézi, működik-e a telefon, tedd el azt a zseblámpát, nem érted?

Vaksötétben lopakodtunk keresztül az udvaron, jönnek a kutyák, semmi csaholás meg házőrzés, örülnek, apám fenyegetőzik, hogy holnap reggel agyonlövi mind a kettőt, aztán egy emberként sóhajtunk fel, mikor meglátjuk a tévé fényénél a mamát, narancsot pucol. Tovább settenkedünk, apám a kulcs után tapogatózik, a hirtelen jött nyugalom nem jön jól, rálép a kutyára, az felvonyít, én úristenezek. A kiskonyha ajtajából visszafordul, cssssss, tudjátok, milyen, csöndbe’ legyetek, nehogy fölébredjen, mert hallgathatjuk hogy nem kell rá vigyázni. Tudjuk.

Azt viszont apám nem tudta, hogy a mama egész nap fűszerpaprikát fűzött a kiskonyhában. Benn fűzöm há’, csak nem fagyoskodok, be is gyújtottam. Hogy apám mekkorát esett, a vödrök csörömpöléséből, a kurvaanyázásból, a ládák tompa zajából és a felborult hokedlik számából sejtettük csak, Zoli nem mer röhögni, én igen, nyüszítve, most mondta hogy cssssss, aztán, mikor megfordulok, kitör belőlem a röhögés, a mama áll mögöttem hálóüngbe’, nyújtófával a kezében. Tudod Pista, neked annyi eszed van, mint egy naposcsibének. Hát tik asziszitek, hogy süket vagyok, má’ akkó’ hallottam, hogy itt vagytok, mikó’ befordútatok a küvesen, csak el nem tudtam képzeni, micsinátok itt ilyenkó'. Azóta is elkap a röhögés, ha paprikafűzért látok.

Ha nem a röhögés, akkor a nosztalgia, a felfűzött, hálóba húzott paprika a présház falára akasztva lógott, olyan hosszan, amilyen hosszú a fal volt, reggelenként már deres volt az udvar, csípős a levegő a fatüzeléses sparhelttól. Bálat már nem tudtunk volna rendezni, de annyian még voltunk a Csücsökben, hogy körbeüljük a konyhaasztalt, a papa mondogatta, ha Katalin kopog, a karácsony locsog, én meg azt, hogy mikor esik már a hó és vártam a Sokol rádióból felcsendülő esti mese szignált.

A fűszerpaprika nemcsak jó üzlet volt – lehetett paprikát vállalni, adták a magot/palántát, vállalták a permetezést, ha kellett és a gyomirtó szert is ingyen kapták a szerződők, cserébe kapálni kellett és leszedni. A termést a szerződésben foglaltak szerint leadták, jó pénzt kaptak érte, a környéken sok ház épült paprikázásból – olyan természetes velejárója a veteményesnek, mint az uborka, vagy a bab, mindenki megtermelte és elkészítette magának az éves mennyiséget.

A paprika betakarítása kemény meló, mert folyamatosan kell aratni, csak a teljesen érett, piros termést lehet leszedni, a szárával együtt. Ezért egy szezonban nem elég egyszer leszakítani a derekunkat, háromszor-négyszer is neki kell állni. Gondos átválogatás után az asszonyok felfűzték, ezt szerettem nézni, haza is hoztam a mama zsákvarró tűjét, azzal szurkálom a tésztát, átsült-e.

Szerettem a paprika jellegzetes illatát is, ez teljesen más, mint amit őrlés után érzünk, nyersebb és tolakodóbb. A füzéreket aztán vagy hálóba húzták, vagy nem, és kiakasztották, ez az utóérést és a száradást garantálta. Száradás közben a paprika kissé összeesett, megráncosodott. Ha mostanában az 51-es főúton járnak, Sükösdön, Dusnokon, Bátyán most is kint lógnak a füzérek, szép látvány. A megszáradt, utóért füzéreket ezután átmosták, ismét válogatták és a kemencébe tették száradni, aztán jöhetett az őrlés. Előtte a csumát eltávolították. A paprikát mindig a magjával együtt darálták, nálunk a kukoricadarálóban, ahova behelyeztek egy másik, finomabb rostát, amit csak paprikaőrléskor használtak. A maggal őrlés azért fontos, mert a magból kipréselődik az olaj, ez feloldja a termésben levő festéket, ettől lesz szép színű a paprika, vagy ahogy felénk mondják, jól fest a paprika. Tapintásra is érezhetjük az őrlemény olajosságát, csak ilyet vegyenek, egyetlen hátrányát ismerem a dolognak, kíméletlenül befog mindent, a műanyag edényt is, ugye Anna?

Levélváltásunk nyárról:

Hódos Hajnalka wrote:

-Baszki, esküszöm, nem én gányoltam össze, de a dobozod tetejéről nem lehet leszedni egy zsírpacnit. Már ráfújtam fél flakon zsíroldót meg mindennel súroltam, de nem jön le. Majhónap leég a pofámról a bőr, hogy adom vissza. Most áztatom folyékony mosószerben.

-hüje olyan volt, ilyen piros a köcsög bajai paprikád föstötte be

-höhö, megnyugodtam. akkor az ott is marad :D

Még régebben kézzel őrölték a paprikát, speciális eszközökkel, de erről még a mamának sincs emléke, nemhogy nekem.

Csakúgy, mint a pálinkafőzés, a paprikadarálás is kihozza az emberből a kreativitást. A saját termesztésű és őrlésű paprika fanatikusai mostanában mosógép ill. porszívó motorból eszkábálnak őrlőgépet, nagybátyám a porszívómotor híve.

A paprika tárolására különös gondot kell fordítani. Fontos, hogy teljesen száraz legyen, mikor eltesszük. Legjobb nem átlátszó dobozban – bádogedényben – tárolni, jól letömörítve, ezt egy kanállal is elvégezhetjük, a doboz zárható legyen és sötét, száraz helyen tartsuk, különben elveszíti a színét, penészedik, összecsomósodik, nem beszélve arról, hogy belemegy a moly.

A portálon a fűszerpaprika készítéséről és a vásárlás trükkjeiről olvashatnak, amik egyszerűbbek, mint gondolnák.

Fűztek már fűszerpaprikát zsákvarrótűvel?