Igen, ismerem. Nem, nem tudom mi ez. Várjávárjvárjá, megvan, eper! Hát, az a helyzet, hogy ez a málna. Aki látott, és próbált már illatminta-kollekciót, tudja, a szaglásunk és az agyunk közötti összeköttetés rég nem létezik, újra, egyénileg kell megtanulnunk felépíteni az elsorvadt idegpályákat. 

Megint pálinkáztunk, de most nem arról lesz szó, hanem az érzékelésünkről, ami nélkül nincsenek ízek, és nincs élvezet a gasztronómiában.

Vértes Tibor, az Agárdi Pálinka főzőmestere tartott nekünk egy szórakoztató, és egyben meghökkentő tréninget. Nem is nekünk, az orrunknak, és az ízlelőbimbóinknak. Az árukapcsolás nem véletlen, a pálinka csupa koncentrált gyümölcsíz, és illat. A jó pálinka.

Az illatmintákat borosok talán ismerik, az egyik kedvenc játékom az üvegcsékbe rejtett illatok kitalálása. Megkeresni, és eltalálni egy illatot, pont az az ősi, gyermeki, vagy inkább vadállati élmény, mint egy ehető gombára lelni az erdőben. Nincs az az ezoterikus tudatközpont, ahol ennél közelebb lehet kerülni házasításunk előtti énünkhöz. Aki nem talált még gombát, vagy csak az örömöt nem érezte akkor, gondoljon a lovaglásra, ha az se volt meg, koszos zoknit már biztosan vett vissza mindenki, de ez utóbbi, talán nem a legjobb példa. 

Látom a feketszedret, tudom, ez a feketeszeder, a látvány és a szó kapcsolata rögtön feláll, de az illata, sőt, az íze már nem megy ilyen könnyen, újra kell tanulnunk, és ezzel a tudással új élvezeteket találhatunk.

A tízfős csapat az illatokkal még egész jól elevickélt, a citromot, narancsot mindenki könnyedén beazonosította, de a cseresznye, hiába ilyen közönséges gyümölcsünk, már nagy falatnak bizonyul.

A borhibák illatait összegyűjtő katalógust nem ismertem, mutatnak átfedést a pálinkahibákkal. A technokolost mindenki rögtön felismeri, elég nagy szégyen ez, az előpárlatos pálinkák ilyenek, túl sok ilyet láttunk már.

A hibákat gyakoroljuk pálinkákon is, nem, nem direkt a hibára kihegyezett tételek ezek, hanem bolti forgalomban kapható italok, ami elég szomorú.

Itt kezdek elfáradni, pedig két órája tart csak a szaglászás és ízlelés, de pont úgy érzem magam, mint a BMW egész napos vezetéstechnikai tréningjén, pedig ott is csak vezettünk. Van másik párhuzam is, pont olyan megalázóan esetlenek vagyunk, mint amikor fékezésre kerül a sor. Fékezni a hülye is tud. Alapízeket felismerni pláne!

Nem. Teli talppal, csutkára, blokkolva csak az tud fékezni, aki begyakorolta, kár vitázni, láttam a nagy béemvékkel a tanfolyam elé beparkoló, a kocsikat a slag alatt gyönyörűen eldriftelő pasikat kivétel nélkül elrontani a satuzást, ahogy a képhez nem köthető, alkoholban ázó, savanyú, édes, keserű és sós is szépen megvezette a társaságot. Durva.

Ekkor jött a pálinkasor és velük együtt végre sikerélmény, ez bezzeg megy. A játékot már ismerem, imádom, milyen gyümölcsből van a pálinkád a címe. Ezt mindenki gyakorolhatja akár otthon, akár szórakozóhelyen is, egyetlen feltétele a kiváló pálinka, aminek ízét, illatát nem a hibák határozzák meg, hanem a gyümölcs. Itt sokkal szebben teljesít a csapat, még én, a csak orral versenyző (böjt, ugye) is majdnem mindet eltalálom, bár ebben pont gyakorlott vagyok, ezen is látszik, hogy ezek a folyamatok tanulhatók. 

Aki úgy érzi, nem talál sok élvezetet a gasztronómiában, a pálinkák büdösek, és minden étel egyforma, inkább nyisson, és rúgja fenéken az ősembert, megéri. 

A másik oldalon egy sokkal egyszerűbb téma, a bonyolultnak tűnő, lasagna, házi tésztából.

Érzik az ízeket?