malackaraj

Még karácsony előtt tettem egy kisérletet az adventi gyümölcskenyérrel. Adventi, talán mert akkor szokták készíteni, a hozzávalókban nincs semmi téli, ünnepi, vagy egyéb dolog ami a nevére utalna, de nagy sikert aratott a családban. Aztán megcsináltam még egyszer szilveszterkor, kis módosítással. Első alkalommal diákcsemegéből kiválogatott, óriás mazsolákat és kandirozott gyümölcsöket raktam bele, másodszorra már vásároltam kandírozott narancs és citrom héjjakat, és rendes mazsolát használtam. Harmadszorra még tovább léptem.

Az elsárkányosodáshoz vezető út croissantoktól díszes, legyenek óvatosak.

A gyomrán keresztül vezető út, a kurvából születő legjobb feleség, és tucatnyi, hasonló, néha egymásnak ellentmondó, de mindenképpen kötelező érvényű népi és nőimagazinos bölcsességgel fárasztanak minket már az oviban. A szerencsésebbek szűgyig gázolnak a melóban is, a mindenben megfelelés pedig a szopóbódéhoz, nem a szívéhez vezet.

A nevet nem én találtam ki, hanem Bazsó Gábor. Jó név, szeretem. Van, aki nem szereti, mert a végeredmény száraz és ehetetlen. Mert elrontja, azért.

A kedvenc italom, rögtön a vörösbor és a törköly után. Mindent szeretek, ami vele kapcsolatos. A történetét, mert azokra az időkre emlékeztet, mikor megpezsdült az élet, az országot naiv hit, lelkesedés járta át, hitetlenkedve, de mosolyogva néztük a retkes buszmegállókra ragasztott táváris konyec! plakátokat, és büszke voltam, hogy apám generációja rábólintott a rendszerváltásra, holott az okosabbja már akkor tisztában volt vele, ők szívják meg legjobban.

A gabonatejek literje 5-600 forint. Házilag 50-60, allergiások, divatmajmok, szörpivók gyertek!

Ó churros, mered a jetlagtől kótyagos pasi a képernyőre. Látom a mocskos konyhát, a kimoshatatlan lábost, a szétszóródó kristálycukrot, az égett olajtól bűzlő lakást, a kifröccsenő olaj égette kezem, a megduplázott futásmennyiséget, de nincs mit tenni. Szeretnél? Igen.

Az olasz konyha könnyű, a borjúhús még könnyebb, de ez itt mégis a világ egyik legzsírosabb fogása.

Kemény fába vágtam a fejszém, és a végén a közönség is kemény tésztába vájta a fogait.

Tél van, málnára még gondolni se érdemes. Pont két hónapja fogyott el a málnaszörp, amit a nyáron főztünk be. A hiánya már kínzó, hiába próbáltam eddig kétféle, a boltban kapható szörppel is helyettesíteni, sikertelenül. A bolti sokkal málna színűbb, málna illatúbb, de valamiért almalevet és bodzát is hordoz. Ez a legfontosabb, most kell szar, bolti szörpöket inni, hogy legyen üveg nyárra. Aki esetleg kedvet kap, igya, essen túl rajta.

Egyik kedvenc blogomnak, a kretén.hu-nak, a Malackaraj a kedvenc gasztroblogja. Öleljük át egymást! Sziasztok!

Nem bírom a vágott virágot. A Merci bonbont se. A Mercit igen, de azt csak aranyásók kapnak, én legfeljebb magamnak kaparhatom ki. (az nem olyan Merci)

Most megtudjuk, mikortól számít romlottnak a legbüdösebb hazai sajt, a pálpusztai. Kivételes pillanat, ez az első, leközölt olvasói levél a Malackarajon.

Mi ez, fenőkő? Mit gondolsz? Füstölthússzagú kaszakő, nem tudom, mondd meg, mire való ez? Dasiii, árulja el a Lajos, majd egy óvatlan pillanatban megfaszozott engem, majd a Dávidot is az inox pult mögött.

Fotó: The PIG/Lukács Dávid

Amiben kávé, cukor, mézédes datolya és kardamom van, az csak egyvalamire lehet jó. Red Bullt gyalázni.

Mmmm, úristen, ez, én kész vagyok, ez még, én még ilyen finomat nem ettem! kapkosott levegő után Vanda, pedig elsőre igencsak ferde szemmel nézte a balzsamecetes öntetet a mandulatortájához, holmi rózsalekvárokat emlegetett, sőt, bármilyen lekvárral beérte volna.

Ezzel a sorozatunkkal a konyhában újaknak szeretnénk segíteni, Kari süt, Anna beledumál

Semmi közöm a konyhához. A főzéshez sem sok, sőt, ahhoz van a legkevesebb. Műszaki végzettséggel nem értem az olyan dolgokat, hogy csipetnyi só, meg ízlés szerint, egy kevés tej, és kicsit besűrítjük, mégis rákattantam a hétvégenkénti süteménykészítésre. Így, ha jól sikerül, hétfőn tudok vinni a haveroknak kóstolót, ha meg nem jó, akkor is viszek.

A rohasztott cápahús majdnem kifogott rajtunk, de a kemény legények felnyalják az ammóniát is.

Szeretnénk megköszönni a segítséget Fűszeres Eszternek, Csite Norbertnek, és családjuknak. Ha valakinek akad lutefisk, vagy bármi szélsőséges élelmiszer, kérjük!

Elvállalnák?

Jó az, ha vannak az embernek barátai. Még jobb, ha két utcára, így nem hűl ki a sült hal, mire odaérünk, vissza akár négykézláb is jöhetünk, nem távolság. Télen sem. Az sem gond, ha a város másik végén lakik, csak ha mínusz öt fokban kell elgyalogolnunk, kezünkben egy rénszarvasos ajtódíszt szorongatva, amin mindenki más harsányan röhögne csak Ildikó nem, másfél óra az másfél óra, hiába tesszük meg az út felét a Sugovica mentén, szép, szép, akkor is rohadt messze van. A barátok meg azért vannak, hogy érzelmileg meginduljanak, ha az ő Ildikójuk éppen csúfnak látja a világot és picsog. Akkor menni kell, agyonfagyva megállni az erkély alatt és orrunkat szívogatva rázendíteni Máté Péter Azért vannak a jóbarátuk című örökzöldjére.

Zsírmentes randikaja következik. Jó dizájn, afrodiziákum, könnyű fehérje, fokhagyma nélkül.

Pörkölt. Magában. Tudják milyen az, amikor ebéd után nem kéne szénhidrátozni? Az olyan, hogy a körömpörköltet magában, röptében. Esetleg csípős ecetes almapaprikával. Kemény dolog az. Még keményebb rendes képet fotózni róla.

A fogásokhoz kopó lábosok történetei felbecsülhetetlen értékűek. Egy lepattant zománc mögötti üvöltözéseket, vagy a zöld pöttyös bögre becsapós kettős szerepét soha nem fogom elfelejteni. A bögrék, a zöld fém liszttartó, a ronda üveg cukortartó és a fehér zománcozott lábos, a főzelékes már nincsenek meg. A mama sincs meg, nem balhéznak többet anyámmal, mert megint kétszer adott vacsorázni a kislánynak, aki túlsúlyos és túlméretes kamasz volt alapból, genetikától, a sok zabálástól. De balhéztak eleget nélkülem is.

Hát mög lehetünk elégedde. Jó időt fogtunk ki, ahhó képest. - mondja a mama, és én nem merek felröhögni. Szitáló, jéghideg esőben meregetem a vizet a teknő mellett és szeretnék valahol máshol lenni. Valahol, ahol nincs disznóbél meg disznószar.

A kocsonya sem kizárólagosan magyar termék, még csak nem is a régió különlegessége. A fülétől a farkáig nemzetek sokszor egymástól függetlenül futnak bele hasonló megoldásokba, így lehet a magyar és a mexikói konyhának is közös halmaza.

Odatettem magam, de volt külső kényszerítő erő bőséggel. Eskü, hogy igyekszem tartani a szintet.

Mit kérsz tőlem ajándékba? Libamájat zsírjában! Bár már volt szó a libamájról, de annak legegyszerűbb, bolondbiztos elkészítési módja megér még egy kört. A végeredmény az alapanyag legpraktikusabb felhasználási módja.