Jobb helyeken a rizst se moshatnám, de mivel nem kéne havonta egy minimálbért elszusiznunk, volt pofám otthon nekiállni.

  Több mint három éve készítek rendszeresen szusit, így igazából a rizsmosás talán már beleférne.
  Szeretem a jó alapanyagokra épülő, eszköztelen ételeket. Minden nap tudnék Okuyama-no-nál ebédelni, de azt nem lehetne anyagilag bírni, ezért fogtam bele otthon. Itt úgysem olyan semmi, mint az eredeti helyszínen, és ha végre eljutok Japánba, majd biztosan én is csatlakozom a fanyalgó elithez, de addig havonta egyszer Okuyama-no, és négy-ötször szusi otthon. Ó, fontos, ha eljutnak a Kolosy alagsorba, ne csak a szusit nyomják, hanem a többi ételt, például egy grillezett lazacot, vagy makrélát, mert az még jobb.
  Szükség lesz pár eszközre, és állandó alapanyagra:

  • bambuszroló a makitekeréshez
  • evőpálcikák, lehetőleg fa, a mosogatógépbe rakható műanyag csúszik
  • rizs, ideális esetben szusirizs
  • algalap
  • szójaszósz, mivel ez a fűszer, csakis valami finomabb, pl.Kikkoman, drága, de megéri
  • wasabi, nehéz walódi wasabit találni, a tubusosok, porítottak általában kiszínezett tormából vannak
  • gyömbér, ebből is nehéz jót találni, nekem mind mű és cukros, próbáltam már magam savanyítani, de ahhoz meg az alapanyag nem elég gyönge, csak fás gyömbért kapni
  • pengeéles kés

  Eleinte szívesen variáltam, ma már csak nagyon egyszerűeket készítek. Makrélás, lazacos, esetleg tonhalas, vagy avokádós maki, lazacos nigiri és tonhal szasimi, de ezt csak akkor, ha kapok hasalját, torot.
  A hal frisseségén sok múlik, ezért sem lesz soha tökéletes Pesten a szusi, és ezért készítek főleg makrélásat, mert az ecetes pác elfedi a nem pár perce kimúlt hal tökéletlenségét. Friss lazacot kedden és pénteken a csarnokban és a Budagyöngyében lehet kapni, friss, nem szénmonoxiddal pirosított, hanem valódi tonhalat pedig csak a Budagyöngyében árulnak, de ott sem mindig.
  Ma lenyomjuk a makit, és vasárnaponként sorra vesszük a többi japán finomságot, már rajta vagyok a profi konzulens befűzésén.
  A makiban a technológiát külön szeretem, mert a fenti, állandó és jól tárolható alapanyagok, és akár egy uborka, avokádó hozzáadásával gyorsan meg tudunk ebédelni. A sok rizs miatt vacsorára nem kedvelem a szusit, ami a látszat ellenére nagyon nehéz étel tud lenni. A rizst (fejenként 10 deka bőven elég) a lehető legegyszerűbben, kétszer annyi vízben, alacsony lángon megfőzöm, még langyosan elkeverem egy kevés rizsecettel (akár sima ecettel) kevés cukorral, és szobahőmérsékletűre hagyom kihűlni. Nem várok vele tovább, mert kiszárad és az már kuka.
  A rolóra fektetek egy, vagy fél (eggyel könyebb, féllel csinosabb a végeredmény) algalapot, fél centi vastagon beborítom rizzsel, de a felső élén, amerre tekerni fogom, kihagyok egy centit, az fogja leragasztani a tekercset. Az alsó harmadára rakom a tölteléket, feltekerem, az üres fél centit meglocsolom vízzel, és teljesen bezárom a kört, összenyomom pár másodpercig és kigurítom. Valahogy így, csak lassabban.:
  

  Nyers lazacon, tonhalon, avokádón és uborkán kívül makrélásat, vagy heringeset szoktam még tekerni. A nyers, minél frissebb filét ecetes, sós, cukros lében elrakom pácolódni pár napra, akár egy hétre. Lényegében ruszlit készítek belőle, hagyma és fűszerek nélkül. Felcsíkozom és ezzel töltöm a makit. Karakteres, villámgyors ebéd, amit akár ténylegesen ruszliból is össze lehet rakni, így jó megoldás lehet a csak rizs és két árva ecetes hering van a hűtőben típusú étkezésre, amit már illetlenség makinak nevezni, de fúziós halas rizsként feladható.

Szeretik a szusit?