Reggel már a villamoson szép szavakon gondolkodtam, mert nem lehet minden nap csak simán ledrágázni a pozitív üzenetekkel ellátott élelmiszereket.

(Emlékeztetésül: kísérletet végzünk, hogy valóban kevésbé romlanak/boldogabbak-e azok a víztartalmú élelmiszerek, amelyeket pozitív üzenettel láttunk el. Magyarázat itt. Az első nap tapasztalatait itt olvashatják.)

Azt nem merem elárulni, hogy hogy köszöntöttem a pozitív ablakban lévőket, mert belepirulnék, mindenesetre lennék férfi, úgy tűnik, tudok udvarolni. Kicsit büdös volt, mert a halszeletek kezdenek elfáradni a szobahőmérsékleten – a simogatásuk ezért alapból kizárt, ma is narancsot, a két poharat és a párizsi tartóját vakargattam egy darabig csak.

A két nap alatt jelentős különbség alakult ki! Mindenki döntse el maga, hogy ezek jó vagy rossz eredmények, nekem kötelességem elfogultnak lenni a szeretett élelmiszerekkel, ezért jónak tartok mindent, amit csinálnak történik velük. Szóval a tej a jobb ablakban elkezdett megaludni, jó vastag rétegben. A negatív üzenetes ablakban lévő viszont nem hajlandó megaludni egyelőre. Semmit nem csinál, talán azért, mert tegnap megsértettem, direkt.

A kísérlet folyamatos törődést igényel. Egyrészt, hogy legyen időm válogatott kedvességeket és bunkóságokat kitalálni, simogatni és feddni, másrészt, mert a kollégák szeretik a kísérletet és szeretnének beleszólni. Még Annát (Péter) is le kellett szednem a pontypatkóról, mert azt hiszi, hogy csak azért, mert az van alá írva, hogy Anna szeret, ő is cukiskodhat vele.

Holnap folytatjuk, ha van ötletük a párizsi fenyítésére vagy a baracklé lenyűgözésére, várjuk őket.

(Reggel felhívtak a Kométától: "Ugye az én gyerekemet szeretgeted?" Kiderült, olvasták a cikket, és remélték, az ő párizsijuk került az ablakba.)