Tegnap megcsináltuk a Budavári Pálinkafesztivált, hogy megnézzük, régi kedvenceink még mindig kedvenceink-e, és van-e új felfedezettünk? Igen, és van, a világ szép. Magunkkal hívtuk kedves barátunkat, a pálinkákat értő, szerető és kiváló minőségben főző Ekker Józsefet, az idézetek tőle származnak.

"Gondolkodás nélkül meghívnám bármelyik haveromat a Márton és Lányai standhoz, a Gyulai Pálinka Manufaktúrához, és a Szemtelen féle svejcisapkás öreghez. Márton hozta a formáját, jelenleg a legjobb szerintem, aki bogyós gyümölcsből főz, mit érdekel engem, hogy előtte lefagyasztja, vagy hűtőházban izélgeti a málnáját, jó és kész."

Márton és Lányai a szerkesztőségben is régi kedvenceink, személyesen elsősorban a szőlőpálinkái tetszenek, most főleg a sárgamuskotály, az irsai kevésbé. 

"Gyulaiak 60+ szilvája, barackja megint kurvajó volt, az a helyzet, hogy a koncentrált alkohol felerősíti az esetleges hibákat is, de nem volt mit felerősíteni."

Gyulaiék szintén régi mániánk, és hálistennek nem adnak alá a minőségből, bár a két fiatal a pultban kicsit fancsali volt már csütörtök délután. A 60+ sorozat, azaz 60 fokosra beállított pálinkájuk közül a szilva az új kedvenc pálinkám, zseniális egyensúly a gyengédség, a fantázia és a keménység között, tökéletes, gyönyörű, új szerelem, nincs mese. Idén ez úgy tűnik trend, a pálinkafőzők a kellemes 40-pár fokok helyett ki-kiadtak keményebb történeteket, de ehhez nagyon jó anyag kell, így találtunk az új kedvencre is, a Szemtelenre.

Régi kedvencünk a Márkházi piros ribizlije, ami azóta is tartja magát, viszont itt volt egy izgalmas és eltalált újdonság, a borókaágyas szilva, amiben tökéletes egyensúlyban volt a két gyümölcs, nem csak ginrajongóknak fog tetszeni.

"A Szemtelennél kóstoltuk a 70-es törkölyt, ami szépen égett (kicsi volt a mennyiség, elfújta a szél sajnos), hibátlan tétel, törkölyt elég nehéz ilyen jóra főzni."

A Szemtelenhez utoljára, a kiváncsiság, a 70, és a neonszínű dizájn miatt mentünk oda, és kellemes meglepetés volt, kivétel nélkül imádtuk az elsőre ijesztőnek hangzó 70 fokos italt.

A másik kellemes meglepetés a Panyolai SQ sorozatának almája volt, mert a jó, kifejező almapálinka ritka madár.  

"Hát a többiek közül a rosszak maradtak meg, az "acetonos" izú-illatú italok, amiket semmiképpen nem kell kihozni egy fesztiválra. Az "acetonos" dolog igazából az acetaldehid jelenlétére utal, jellegzetes almaillattal, mindegy milyen gyümölcsöt iszol éppen. Okozhatja a rossz, irányítatlan erjedés, de lepárlási hiba is lehet. Ez a vegyület okozza a másnaposságot amúgy, az ettől mentes pálinkától másnap nem fáj a fejed. Másik ilyen az etil-acetát, sajnos megint cefrézési hiba, hagyták, hogy a gyümölcs cukor ecetsavvá alakuljon, nem ölték el az ecetbaktériumot a cefrében. Az ecetsav reakcióba lép az etanollal, ez eredményezi etil-acetát kialakulását, mély fájdalmunkra."

Én ugye, akinek csak bírtam, feltettem az obligát kérdést, mivel kínálna egy olyan enbert, aki még nem ivott pálinkát. Ez általános megütközést keltett, pedig baszki létezik ám ilyen, mindegy, lényeg, hogy egyből agyalni kezdtek, egyik azt mondta, csak olyan gyümölccsel, amit amúgy is szeret az illető, a másik pont fordítva, szóval nincsenek erre felkészülve. Pedig ha valami külföldi kilátogat, arra érdemes maradandó hatást tenni, és hát nem egérszaggal, bazmeg."

Ez a jelenség valóban idegesítő, pláne ha egy nő kérdez, mert akkor akinek van, egyből próbálja eladni a mézes-ágyast, mintha nem bízna a pálinkájában, vagy mintha a nők csak a cukrosat ennék. A pálinkafogyasztás előszobája nem a mézes-ágyas, mert az egy másik termék, hanem a jó pálinka, tehát bátran ajánljanak zászlóshajót, jó terméket, ha pedig olyan nincs, akkor fölösleges ilyen helyekre járni.

Ettünk is, és amit különösen szerettünk, az a Húspatika tarjás szendvicse, a Lukullusz kolbászos stand cseresznyepaprikája és füstölt szalonnája, az XXL hurkái és henteskolbásza voltak, és minden, amit Árpás László sonkamester kihozott a fesztiválra. 

"Volt még egy dolog, a színes italok kérdése, nem nagyon szerencsés narancsos színre festeni, én ugyan nem veszem be, hogy a csipkebogyótól olyan, szóval. Kérdezted a dizájnt, ebben én nem tudok állást foglalni, de nekem a szögletes üvegek tetszenek nagyon, meg a praktikusak, amik engedik az illatot is illanni, mikor töltöd a pálinkát, mittudomén, szegletes hosszúnyakú illik igazán a szeszhez, mégiscsak gyógyszer valahol. Hát ennyi, nagyon köszönök mindent, jóvolt a sonkástál, meg a kolbászos, a májashurka majdnem Kerekes Sanyi körüli magasságban."