Mert az anyjától tanul ugyan meg mindenki főzni, mégis muszáj máshogy csinálni, legalább egy kicsit. Ahogyan az anyja is másképp csinálta, mint az ő anyja. Ehhez pedig kell sok támasz, rengeteg forrás, majd lassan meg kell tanulni a sok kicsiből, és az egy, nagy alapból sajátot alakítani. Ma pedig ezek a források blogok, kezdetben sok, végül csak néhány.

Nehéz elnyerni a kezdő, ügyetlen szakácsnő bizalmát: aki egyszer pofára ejti, ahhoz vissza sem tér többet, csak ha muszáj. Akkor pedig felülbírál, átvariál, lecserél néhány alapanyagot, arányt változtat, ehhez azonban rutin kéne, ami még nincs, parázik, szorong, bizonytalanságában rossz döntést rosszra halmoz, túlfőz, nyersen hagy, menthetetlenül kudarcba fullad. Ha a bizalom pedig egy-két briliáns sikerélmény után kialakul, a kezdő elengedheti magát, és gondolkodás nélkül főzhet.

Ez a fajta bizalom pedig őrületes méreteket képes ölteni: vakon követi a blogger minden utasítását.

A céklát és a tököt kizárólag sütőben süti, a vajat barnítja, egy őrült tekintetével vadászik Meyer citromra a piacon, szumákra a keleti fűszeresnél, és akkor is két kilóval vásárol be a birsalmából, ha az a családja szerint ehetetlen. A higgadtan követett technikák, arányok, kulcsmozzanatok pedig lassan a csuklójába férkőznek, és ha nem is abc szerint, vagy tematikus sorrendben haladva, de megtanul főzni. Főzeléket, jól, majd a levestől a desszertig elég sok mindent. Így lehetséges az is, hogy ha porcukrot kell tenni a csirkére, hát azt is szemrebbenés nélkül megteszi, ha Mautner Zsófi mondja.

A marokkói mandulás csirkés réteskorong receptje a Táfelspiccen.

Kit követnek vakon receptügyekben?