malackaraj

 A kapszulás, a kotyogós, a Brikkás, és az e.s.e. podos harca, kortesbeszédekkel, árakkal. 

Az alap, az ős, a megdönthetetlen a kotyogós.

Munk Vera is azt szereti.

 "Kávéfüggő anya, kávéfüggő gyereke vagyok, nekem a szuperfinom mamaszag is kávéillatú, és amióta az eszemet tudom, a kávéillatú reggelekhez az isteni hang: halk és határozott kotyogás dukál. Mert az anyukám igen hamar megtanított az alapszabályokra, amelyek szerint az instant kávé nem kávé, a hideg kávé nem kávé, a löttyös kávé nem kávé, és a cukrozott kávé sem az, az ízesítettről és a koffeinmentesről pedig szó sem essék. A kávé a szigorú szabályok szerint nem más, mint a kotyogósban főzött méregerős, csepp tejjel bolondítva.
 A kotyogóssal szertartás a reggel, a legelső pillanatok társa ő: alkatrészei az előző napról szépen elmosva várnak a konyhában, mert a kotyogóst tisztelni kell, bár nem is különösebben sértődős, mert ha hagyom berohadni a kávét, akkor is csak egy pillanat a tisztítás. A kotyogós titka az egészen lassú tűz, hagyni a vizet komótosan bugyogni felfelé, élje át minden cseppje a fölé tömködött aromát. És a kotyogós szép is, minél öregebb, annál jobb, mert a fiatal fémes felületet be kell törni, hogy aztán évekig helyt álljon a konyhában. Igen, a kotyogós nem más, mint a függőséget okozó nosztalgia, ami ráadásul a pénztárcát is kíméli, a legutóbbi egyszemélyes kotyogómat (a függőknek egy-, két- és négyszemélyes is való a konyhába!) ötszáz forintért vettem az újpesti piacon, és azóta is vígan ébreszt reggel.
A kotyogós a hardcore kávés arcoknak való, a kotyogós kiröhögi az átfolyós löttykávéfőzőt és a sznob kapszulás masina háta mögött kuncog. Agresszív és imádnivaló."

A kotyogósok között is vannak veszélyes partiarcok, ők nyomásszabályozós készülékben utaznak.

Lövenberg Balázs egy ilyennel főz kávét. Már amikor sikerül neki.

 "Először is szögezzük le: az otthoni kávéfőzés eleve a megalkuvásról szól, mert a tökéletes kávé Olaszországban készül, bemegyek a bárba az április végi napsütésből, un buon caffè, 80 cent uszkve 1 euró, a pultnál iszom meg, aztán továbbsétálok. Vannak az őrültek, akik ezt a kávét remélik rekonstruálni otthon, rájuk komplett iparágak épülnek, nyolchetes tömörítő tanfolyam, vízlágyító satöbbi. Én is elindultam erre, de aztán megvilágosodtam, hála a Brikkának. Ha személyisége lenne (van), ő lenne az, akitől ha megkérdezik: pesti vagy? enyhe lenézéssel azt válaszolná: budai. Ha a kotyogósnak lelke van, a Brikkának művészlelke, a szó 19. század végi értelmében.
 Ez egy szimpla kotyogó, amire nyomásnövelő szelepet ötöltek, tehát sima őrölt kávéval megy. De képes vagyok perceket tölteni azzal, hogy milliméterre pontosan állítsam be a 0,35 deci outputot eredményező vízmennyiséget. Hogy előmelegítsem a szűrőt. Hogy megtisztítsam a szelep alját. Hogy a kávé pont annyi legyen és pont úgy domborodjon kis halomba.
 És ha minden stimmel, akkor van esélyem olyan kávét kapni, mint egy 20-szor annyiba kerülő Gaggiával vagy la Pavonival. Öt év alatt két géppel háromszor sikerült. A maradék párezer kávé mintegy 70 százaléka erős közepes volt, a többi ihatatlan. Valamit valamiért."

A kapszulásokat Havas Dóra képviseli.

 "Kettőnk közül én vagyok az, aki a konyhai kütyüktől izgalomba jön, én viszont nem kávézom. Ha tenném, egészen biztosan valami csinos kis eszpresszómasina ülne a konyhapulton, amiről pontosan tudnám, hogy hány bar nyomással köpi a különleges gonddal kiválasztott, tökéletesre pörkölt kávét, a lehetőleg dizájnos kávéscsészébe. Aki benéz a teásfiókomba, érteni fogja mire gondolok.
Így a kávé egészen más megközelítésből kerül nálunk a csészébe: egy egyáltalán nem gasztrosznob férfiéból.
 Az elvárások: a kávé legyen erős, lehessen több fajta közül választani, készüljön el egyszerűen és gyorsan, ne kelljen vele foglalkozni. Nem árt, ha a praktikumot egy kis dizájn és marketinges varázs is kíséri - a kávégép jól néz ki, a kapszulák színesek és limitált szériában is kaphatók, és lehet hosszú vagy rövid kávét főzni belőlük. A profi marketing áldozatai vagyunk, bekajáljuk, hogy a kapszulákba csúcskávékat rejtenek és mi szeretjük a felhajtást minden ízesített és rövid ideig kapható fajta körül. Mert okosan kitalálták és szépen csomagolják. Nem kell hozzá érteni és nagyon könnyen bele lehet szeretni. Mivel főleg hétvégén zörög a dizájnmasina, a kapszulák ára annyira nem zavar, 103-124 Ft közötti áron csorog egy adag a kávé a csészébe."

Az e.s.e podosok mellett Orbán Marianna áll ki:

 "Rühellem őket, rühellem őket, mindig kioktatnak! Másodszor kerestem meg a törzsgárdát kávéfőző vásárlás kapcsán, ám kapcsolatom az Index topic kávészakértőivel nem indult felhőtlen barátságnak. Nézd már a hölgyet, pálcikával habosít, biztosan fél a gőzkartól! Az ilyen beszólások után konkrétan azt hittem, soha többet nem megyek a konyhába, ezek itt mind gőzkarral a seggükben, kezükben születtek, semmi keresnivalóm a kávéfőző környékén. Aztán a kíváncsiságom segített túllendülni a kezdeti nehézségeken, végül hallgattam rájuk.
 Határozottan kapszulás gépre vágytam, a kapszulák ára azonban riasztó volt kissé.
A kiválasztott e.s.e nyílt szabványú podos rendszerek előnyei közül két legkézenfekvőbbet említenék: az egyik a gépek és podok közötti átjárhatóság a nyílt szabvány miatt (ami naná, hogy az Illyhez kapcsolódik), ez egyértelműen nagyobb kávékínálatot eredményez. Hagyjuk a limitált marketingrizsát, én válogatni szeretnék! A másik, nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy megfelelően őrölt, tömörített kávépárnát használva tökéletes presszóhoz jussunk pénztárcánkat és konyhapultot kímélő módon. Az e.s.e. rövidítés az easy serving espresso szóból származik, podonként 7 gramm kávét tömörítenek a gyártósoron. Belépő szintű párnák használatával már 40,- Forintért presszót készíthetünk, a drágábbak pedig a kapszulákkal találhatók egy árkategóriában. A gép beszerzését illetően találunk rövid garanciával bíró, de tökéletesen felújított darabokat 25.000-30.000,-Ft közötti áron, de ha ragaszkodunk az új berendezéshez, mélyebben a zsebünkbe kell nyúlnunk. Nagyjából 60.000,-Ft-tól kaphatók az új beszerzésű podos gépek. Egy dolog fontos, nem keverjük a podot a paddal, a tömörítés nélküli vakítást padnak hívja a szakma, aki presszót szeret, ilyet nem visz a konyhájába."

A másik oldalon egy egyáltalán nem csípős, hülyebiztos mexikói étel, az aszalt szilvás csirke.