Az a jó a fűtési szezonban, meg a trehány népekben, hogy ami a pulton marad, az oxidálódik. Pontosabban kiszárad. Szélei megbarnulnak, ha puha volt kemény lesz, ha kemény volt, kőkemény. Mehetne a kukába, de 30 dkg ír vajnál mégis megállok egy pillanatra és elgondolkodom a félig beszáradt krumplipüré sorsán. Heti kármentésünk következik.
A kiindulási pont egy klasszikus püré, 30 dkg vaj, 60 dkg áttört krumpli, só, szerecsendió. Ezt kell egy éjszaka alatt kiszárítani. A mentés közhelyes, az olasz frittaták iskoláját követi, süssük meg!
Aggódtam, a krumpli és a vaj nem tartalmaz elég kötőanyagot, ezért felütöttem 30 dkg liszttel. (A krumpli, fajtától függően hajlamos különböző viselkedésmintákat mutatni, ezért a liszt mennyisége annyi legyen, hogy a tészta ne legyen ragadós)
Pogácsákat formáztam belőle, és egy kivajazott serpenyőben magas lángon megsütöttem mindkét oldalukat. A végeredmény egy dizájner gnocchi, a felhasználása se kell, hogy más legyen, bár a sok vajból adódó töménysége miatt tejszínes, nehéz szószokat nem tennék rá. Vajas (!!!) zsályába forgatva, vagy magában, köretnek, a legjobb.
Közben játszunk is egyet, a csípős őszben most a hagyma hetét tartjuk, ehhez kapcsolódik a nyeremény, egy frankó, Victorinox séfkés, amivel kevésbé vezet síráshoz a hagymavágás. Íme.:
A nyereményjáték és a csípős sorozat támogatója a Nasivin, köszönjük.
A kérdés pedig: Hány darab kés kell egy tisztességes háztartásba?
Utolsó kommentek