- Bekészítette már a Stille Nacht-ot Béla? Nehogy megint vacsora előtt kelljen keresni! Erre a hangra dr. Telkessy Béla nyugalmazott könyvvizsgálónak kissé megrándult a bal szeme alatt, és a régi nagy bumfordi ruszki konyhakés, amivel a fa törzsét faragta, majdnem a bal kezébe szaladt.  

- Egy pillanat szívem, csak még befaragom a fát, aztán megkeresem.  

- Siessen Béla, még fel is kell díszíteni vacsora előtt!  

- Sietek, szívem hogyne sietnék! – mondta Telkessy, és gondolatban megforgatta a kést felesége gyomrában. Kéjes érzés volt. Telkessy utálta a karácsonyt. Nem magát az ünnepet, hanem amivé lett. A külsőségeit, a harsányságát, a pénzköltésre buzdító, mindent elborító karácsonyi reklámáradatot. Na és a karácsonyi vacsorát. Két éve, mióta anyósa eltávozott közülük, a karácsonyi vacsorák minősíthetetlen rémálommá váltak. Az öreglány szerette a szilvapálinkát, a zsíros kajákat, olyan töltött káposztát csinált, hogy Béla sírva fakadt valahányszor eszébe jutott. (két rész marha, két rész sertés egy rész füstölt tarja darálva, egy káposztalevél kettőbe, sőt háromba vágva, ujjnyi pici töltelékek, fazék alján réteg káposzta, azon egy simításnyi marhapörkölt, majd a töltelékek káposztarétegekkel váltakozva, füstölt kolbász darabkák, itt-ott kis füstölt oldalas elrejtve, tetejére szalonnataréj, cserépfazék, fél napra be a sütőbe).

Akkoriban vérpiros halászlét ettek, sült kacsát, horribile dictu sörben sült ropogós csülköt. De amióta nincs az anyósa, Elvira a felesége rádöbbent, hogy ő is halandó, ezért a karácsonyi vacsorájuk mostanság a fittség jegyében telt, és jobban hasonlított egy agyonhypózott alsónadrághoz, mint igazi vérbő karácsonyi vacsorához. Kész lett a fa. Kicsit ferde. (Mindig ferde, de szarik rá. Úgy természetes. Ez nem műfenyő). Majd úgy fordítja, hogy ne látsszon. Felállította a kisasztalra a sarokba, szusszant egyet, összesöpörte a forgácsokat és kiment a konyhába. Mióta a gyerekek kirepültek, nem állítanak nagy fát. (Két fia volt, mindketten külföldön éltek. Peti Alaszkában olajat keres, Kisbéla meg, aki könyvelő lett, mint az apja, Dél-Afrikában ül közokirat-hamisításért. Nem valószínű, hogy bármelyikük betoppanna szenteste.)

A délután folyamán feldíszítették a fát, Bélának ki kellett porszívózni a nagyszőnyeget a nappaliban a lehullott angyalhajak meg szöszmöszök miatt, míg a felesége a vacsorát készítette. Telkessy bele se mert gondolni a mai karácsonyi vacsorába, de a valóság minden elképzelését alulmúlta. Az ajándékok kibontása után (Telkessy egy csíkos nyakkendőt kapott meg egy meleg házipapucsot mintegy utalásképpen) leültek vacsorázni. Béla bekapcsolta a CD-játszót, és a Csendes éj émelyítő dallamai közepette Elvira felszolgálta a vacsorát.

Elsőnek valami tejszínnel behabart fehérboros-fahéjas-szegfűszeges almalevest, ami olyan volt, mint egy forralt bor, ami megjárta az emberi emésztőrendszer bizonyos szakaszait, de a látottakból kiábrándulva csüggedten visszafordult. Pontosan ez az: Csüggedt almaleves Elvira módjára. A főfogás méltó volt a leveshez: párolt (maradjunk annyiban: szarráfőtt) tengeri hal citrommártásban, ami Telkessy szerint már szerepelt a Genfi Egyezményben is, mint különösen kegyetlen és tiltott kínvallató eszköz. És végül a desszert, egy szelet zserbó, ami inkább hasonlított a szomszéd Berci nevű vizslájának lelkes produktumára, - amit reggelenként a ház előtt szokott hagyni - mint süteményre. Telkessy a halálraítéltek mosolyával gyűrte le a vacsorát, majd merész húzásra szánta el magát. Tizenkilencre lapot kért.

- Lemegyek, járok egyet szivem. Igen finom volt ez a vacsora, de kicsit megterhelte a gyomrom. (Hogy nem szakad le a csillár). Te nem jössz?  

- Nem, nem, ebben a ködös hidegben szétázna a frizurám, pedig egy vagyon volt. (az, a rohadt életbe). Inkább olvasgatok itt, a fa mellett.

- Egy órácska és itt vagyok.  

- Rendben, de aztán nehogy megint rumszaga legyen, mint tavaly mikor havat lapátolt azzal a részeges házmesterrel.  

- Ugyan szivem, tavaly is csak képzelődtél. Jó olvasgatást! Magára rántotta felöltőjét, kalapot, kesztyűt húzott, és fél perc múlva már lenn volt az utcán. Azám, Lajos a részeges házmester mondta a múlt héten, hogy nyílt a szomszéd utcában egy új kifőzde, ami mindig nyitva tart a magányos csellengőknek. Ez kell nekem, gondolta Béla, és megszaporázta lépteit. A helyet el se lehetett téveszteni. Világos volt, párás ablaküveggel és masszív ételszag kunkorodott ki a szellőzőkön.  Aggelgények Vigasza – No more Magány –olvasta a némileg zavaros feliratot az ajtó fölött. Benyitott. A helyiség nem volt kicsi, de zsúfolásig tele volt. Úristen, ennyi magányos csellengő van errefelé karácsonykor? Nem gondoltam volna, morfondírozott.  

- Mit tetszik parancsolni? – riasztotta fel egy hang ábrándozásából.

- Izé… Halászlé van?

- Hogyne volna. Normál, korhely, belsőséggel, milyet parancsol?  

- Hát… Egy normál pontyhalászlét dupla belsőséggel. Meg két szelet kenyeret. Lehet a vége is.

- Mindjárt adom. Más valamit?  

- Látom, van körömpörkölt. Abból kérek egy adagot. Lehetne arról szó, hogy felkapirgálják nekem a fazék aljáról a kicsit odakapott darabokat? Azokat imádom.

- Meglátjuk, mit tehetünk. Egyéb? Főtt krumpli? Kenyér? Csalamádé? Uborka?  

- Úgy ahogy mondja. Főtt krumpli, kenyér, csalamádé, uborka. Meg egy korsó világos. Telkessy a halászlével egy asztalhoz egyensúlyozott, ahol egy korabéli illető birkózott a töltött káposztájával. A csuklóján lévő bőrszíj borzas kis kutyában végződött, ami az asztal alatt szundikált.

-  Jójstét, szabad?

- ’stét. Perszehogy.

- Köszönöm szépen. Jóétvágyat. Telkessy Béla.

- Hudák. Hudák Jenő.

- Izé… Szintén magányos? Nincs hol karácsonyoznia?  

- Túrót. Otthon a kölkek visítoznak az ajándékokon, a menyemék meg eszik a natúr pulykát brokkolival meg almakompóttal. Én szabolcsi gyerek vagyok, az ilyentől felkopik az állam. Inkább lehoztam a kutyát levegőzni. És maga?

- Szintén zenész. Csak nekem az asszony citromos halától támadt sétálhatnékom. Na, ha már sorstársak vagyunk, erre koccintanunk kell. Szervusz, Jenő azt hiszem, én vagyok az idősebb. Te mit kérsz?  

- Szervusz, Béla bátyám. Ha szabad javasolnom, mennyei a zúzapörköltjük. Krumplipürével, káposztasalátával.

- Rendben, de csak kisadagot és az első kört én fizetem.  

- Ferikém, két zóna zúza rendel!  

- Köszönöm Béla bátyám, isten-isten, boldog karácsonyt!