Vegetáriánusként sosem veszélyeztetett a karácsonyi zabálás. Nagymamám - rendes nógrádi asszony - az elmúlt húsz év alatt sem tudta megemészteni döntésem. Még most is elhangzik néha: ha húst nem eszel, legalább ezt a kis szalámit egyed meg. Számomra az ünnep inkább a böjtöt jelenti, a rokonoknál csak a problémás vendéget jelentem ebben az időszakban is. Egy dolog mégis van, amivel túl tudom zabálni magam karácsonykor, ez jelesen az ostya.  Mit tagadjam, ostyafüggő vagyok. De nem ám a sós, vagy ne adj' Isten a fényűző töltött termékekre izgulok. Nekem a karácsonyi, papírvékony, íztelen ostya a kedvencem.



Gyermekkoromban sokat karácsonyoztunk a nagyszülőknél Drégelypalánkon. Ott máig szokás a karácsonyi ostya, igaz az utóbbi években már sajnos nem a kántor süti, hanem Szlovákiából érkezik az ostya és a csutora. Régebben, a népszokás szerint karácsony előtt a kántor sütötte és a gyerekekkel  küldte ki a hívő lakosságnak. Nálunk az ízetlenebb, ovális alakú ostya és a cukrosabb, cső alakra sendergetett csutora volt a divat. Mindkettő a karácsonyi ebéd fontos része volt.



Gyerekkoromban is addig ettem, amíg láttam. (Mellékesen jegyzem meg, hogy édesanyámhoz csak azért jártam be a munkahelyére a gyógyszertárba, mert ott jutottam hozzá – a kapszulák őséhez - a por alakú gyógyszerek bevételéhez rendszeresített orvosi ostyához. De az más történet) Ma már ismerik ezt a jó szokásomat, és több családtagom is zacskószámra rendeli a karácsonyi ostyát. Persze én fittyet hányok az ostya szakrális vonatkozására és nyakló nélkül falom. Gyakorlatilag nem tudok megállni, amíg a zacskóban van egy szem törmelék is. A karácsonyi rohangálások alkalmával, ha tehetem, pótolom a készletet.  Szlovákián keresztül szoktam Drégelypalánkra autózni, és Letkésen kelek át a határon, és ott be-be ugrom a kisboltba ostyáért. Idén már vettem karácsony előtt öt csomaggal, de mivel elfogyott, ma ismét pótoltam a készleteket. 0,30 euró, azaz nincs egy százas egy csomag. A boltban egy PB-gázos Szieszta kályhán tartják, hogy finom száraz maradjon, mert a megnedvesedett ostya sokat veszít élvezeti értékéből.

Mostanában kezdett feltörni bennem az ostyasütés fortélyainak megismerése utáni vágy.  Az alapanyag nem sokban különbözik a só-liszt gyurmától. Egy kis keresés után az izletes.hu oldalon találtam egy receptet:

  • 10 dkg porcukor?
  • 7,5 dl tej?
  • 1 cs vaníliás cukor
  • 1 tojás?
  • 3 dkg vaj?
  • 25 dkg liszt

Az alapanyagokat össze kell keverni a tej felével, alaposan összedolgozni, majd hozzáadni a maradék tejet és pihentetni fél órát. Kivajazott ostyasütőben készre süthető.

Ez még egy kicsit túl is van bonyolítva, de az tény, hogy holmi úri villany ostyasütők nem alkalmasak a papírvékony csemege elkészítésére. Két vaslemez között nyílt lángon melegítve szokták a profik, természetesen nekem is ilyesmi kéne. Az interneten azonnal találtam néhány sütőt. Sőt, találtam a drégelyi kántor sablonjához nagyon hasonlót is 28 ezer Ft-os kikiáltási áron. Ez azért sok, itt inkább a gyűjtőkre fokuszál az eladó A vaterán a legolcsóbb még meg is felelne, nem olyan szép ugyan, 8000 forintot még szánnék is rá. De azt hiszem, nem kapkodom el, most lesz egy évem a felkészüléshez. Idén már kezdek telítődni.

Van valakinek egy jó ostya receptje?