Van pár nemzetközi lelkesedés, amiben nem tudok részt venni. A sajttorta az egyik. Igen, ettem már olyat, amire azt mondták, ez az, ez a tökéletes, az mennyei, de az is csak egy sajttorta volt. Unalmas minekvan, desszertnek semmilyen, ételnek desszert, ha cheese cake-nek hívják, akkor se lesz több. Legalább könnyű elkészíteni. Én is sütöttem egyet. 

 

 

 

 

Megtartottam, ami jó a sajttortában, aaa, hát nem tudom mit, mert hiába nincs benne liszt (az alapot el lehet hagyni, összeáll a sajtos keverék magában is), cukor van, így még kimondottan paleolitnak se nevezhetem. Megtartottam a nevét, édességét, de adtam karaktert a szerencsétlennek. Sok karaktert. De melyik karakteres sajt bírja a cukrot? Itt jutott eszembe a kéksajt-fagylalt. A kéksajthoz pedig a rozmaring és a körte. 

A receptnek a cukor elhagyásával is van értelme, az alapot abban az esetben is meghagynám édesnek, annyi játékot elbír.

Az alap:

  • 50 g cukor
  • 100 g vaj
  • 200 g liszt

Összedolgozom, két órára behűtöm, majd a tortaforma aljába nyújtom és 180 fokos, előmelegített sütőben elősütöm 15 percig. Aki nem akar kínlódni, darált kekszet dolgozzon össze vajjal, és azt nyomkodja a forma aljába.

A torta:

  • 250 g krémsajt
  • 200 g, villával nagyjából összetört márványsajt/gorgonzola dolce, tökéletességre törekvők, aki nem én vagyok, krémesítsék valami célszerszámmal
  • egy vékonyra (3-4mm) felszeletelt körte kevés karamellizált cukorba forgatva
  • 4 tojássárgája
  • cukor ízlés szerint, legközelebb juharsziruppal fogom kipróbálni, az íze miatt
  • 1 szál rozmaring levelei apróra vágva

A tésztára öntöm a sajtos-tojásos keverék felét, körték, sajt, és 110 fokon egy óra alatt megsül, a formában hagyom kihűlni.

Szokatlan, de legalább valamilyen.

Hogyan sütik a sajttortát?