Aki szereti a tüdőt, ismeri a minden egyes szalontüdő, vagy savanyú tüdőleves készítésekor felmerülő problémát, a tüdő tele van levegővel, kuktám pedig nincs.

Ilyenkor kezdődik a buherálás. 

A fedő nem jó, mert a tüdőt a víz alá kell nyomni, és egyrészt fellöki a vaslábas fedelét is, másrészt folyamatosan kibuzog a főzőlé, ami odaég a platnira, eloltja a gázt. Fúj.

A végső megoldás a nehezékkel súlyosbított kis fedő lett. A lábasba rakom a tüdőt, rá egy kisebb fedőt, ami beleesik, arra egy tetszőleges tereptárgyat, ami lassan egy elmosott féltégla lesz, mert a szép régi salátástálamat kicsit féltem. Így éldegélünk vidáman.

Hogyan főzik a tüdőt?