Helyszín: Budapest, XIII. Szent István körút - Tátra utca (Sallai Imre u.) sarka, a 13102-es Angyalföldi KÖZÉRT Vállalat Hús és Hentesárú boltjának utcafrontja.

Idő: long time ago...

I. rész. Karcsika hajnali 04:30-kor felkel káromkodik egy irgalmatlan nagyot és elindul a világ legeslegnehezebb munkájára, halat árulni az újlipótvárosi proletároknak. 

07:00-18:00 Árulás, árulás, árulás

Kinyitottunk! Ez ugye abban az időben játszódik, amikor az embereknek még volt pénzük, és a hal, ezen belül is a PONTY kibaszott olcsó volt. Konkrétan reggel 7-kor beállt a sor, és este 6-ig, zárásig, megállás nélkül ment a meló.

De ezt ne úgy értsétek, ahogy Ti, kedves olvasók dolgoztok, hanem úgy bazmeg, hogy reggel 7-kor, még jókedvűen, humorral fűszerezve kimondod a: - Na, szépjóreggelt! Ön az első vevő ma, nézzük, mi jóval kedveskedhetek magának, pl. egy jó másfeles ponttyal? vagy pakoljuk össze darabonként halszeletből??? Grillcsirke az nincs, nem árulunk, fázna szegény... :) és ez bazmeg megállás nélkül megy este 7-ig, pisa, kaka, kaja, cigi minden szünet nélkül, mint egy megátalkodott kínai textilgyár futószalagjánál.

Az már iparitanuló koromban kiderült, hogy nagyon jól bánok a magyar nyelvvel -úgyértem kimondva, és nem hejesiráshtanillag-, meg az emberekkel is, valamint kereskedői vérrel is meg lehetek áldva a galliciai érfalaimon belül, tehát irány a PULT, más dolgom nincs, csak adjak el mindent ami ott van. Tehát a napnál világosabb volt, hogy a kéttagú csapatocskánkból én voltam az, aki a pult részét viszi, a másik szerencsétlen balfasz, meg az eddig leírtakat csinálta tovább, megállás nélkül, még vagy 12 órán keresztül. Tehát ezzel a kedves kis köszöntéssel indult ez az etap, egészen addig, amikor is már kicsit megtörve elhagyja a megfagyott szájszerkezetedet az utolsó mondat, kissé már nem annyira barátságosan.

Lássuk: - Nem! Bezárunk! Ön sem könyvel vasárnap éjszaka, én is haza akarok menni a PICSÁBA, és még a legdurvább jattért sem lennék hajlandó még egyszer hozzányúlni ezekhez az undorító és büdös állatokhoz, hogy rohadna meg aki kitalálta, hogy a parasztoknak ezt a görényhúst kell zabálniuk szenteste...!!! Általában ez után a mondat után már nem nagyon akartak kérni tőlem semmit, és szétlebbent a még mindig árura várok sora... :)

Itt, azért ezt a 9 órás etapot bontsuk egy kicsit ki, mert megéri...  

Ruházat: Hát kérem alássan, akkoriban erre nem nagyon volt odafigyelve. Gore-Tex? Technikai underwear? Intelligens felsőruházat? A FASZOM!

  • 1 pár gumicsimma a lehető legnyagyobb, az enyém asszem 48-as volt
  • 4-5 pár frottír zokni egymáson
  • 3 db. jégeralsó egymáson
  • susimelegítő
  • 5-6 pulóver egymáson
  • bőr hentesköpeny
  • bojtos sipka

Kb. ennyi, és ez úgy ahogy van, kezdés után 1 órával már tocsogott a vízben, több szót nem is nagyon igényel

Felszerelés: Na ez sem lesz túl hosszú lista, csak egy kicsit hosszabb, mint a: "Mit szerethetünk a HALAZÁSBAN?" (a megfejtés amúgy: A PÉNZEN KÍVÜL SEMMIT SEM! EGY NAGY BÜDÖS LÓFASZT SEM)  

  • 1. db. bontókés (kicsit nagyobb a csontozókésnél, de szélesebb a pengéje. Még nem olyan hosszú mint egy szeletelő, úgy 15-20 cm. pengehosszúságú)
  • 1. darab 30-35-ös halbárd (tulajdonképpen úgy néz ki, mint egy bozótvágó macheta, csak nem annyira hosszú, gyakorlatilag a hét vége fele én már csak ezt használtam mindenre, a gyilkolásra, a szeletelésre, a pucolásra, majdnem a takarításra is :D)
  • 1. db. bot a hal fejbebaszásához (+18!!! de mint említettem, a vége fele ez gyakorlatilag már érintetlen volt, csak úgy mint a lelkiismeretem, simán megtörtént az utolsó napokban, hogy fejbebaszás nélkül bontottam meg a hal hasfalát és nyúltam bele kibelezni, mindeközben a szememben üveges tekintetű nyugalom, a kezemben pedig szuperhadászati pontossággal és precizitással rántottam ki egyetlen, kimért mozdulattal a beleit, hogy a rohatt halszagú kurva annyát. Egy rugdalózás nem sok, annyi ideje sem volt...)
  • 1 tőke
  • 1 asztal
  • 10 pápai húsosláda
  • 2500000000000000000 milliárd liter víz

Holnap az árulás technikai részleteivel folytatjuk.