Tatár Dzsónak, száz puszi kíséretében

"Tisztítani kell, mert én akkor frászt kapok?"

Fűszeresnek, Dórának és nekem érkezett a baráti fácán, Fűszeres Tokajban, Dóra, hát, Dóra úrilány. Egy kedves ajándékot nem fogok elutasítani csak azért, mert 15 éve megfogadtam, én ebben az életben nem nyúlok undorító madarak büdös tollához. Annál sokkal jobban szeretem a fácánt, sőt, a fácán a kedvenc madaram, még a gyöngyit és a galambot is megelőzi. És a fácánt nem kell forrázni, mert a tyúkkal az a baj, a forrázott, ázott szag, amiért máig ritkán eszem csirkehúst.

Baromfit pucoltam eleget, plukkplukk és a bűz, nem komoly szakmunka, a fácán is menni fog. Azért csak felhívtam apámat, vadászott eleget, kell a banális bizonyosság.

-Téped, könnyen kijön, meglátod.
- De valami egyéb? Szőrmentén? Száliránnyal szemben? Mennyire szakad a bőre?
- Könnyen kijön.

Kötelező kellékek: Újságpapír (teljesen fölösleges, a finom pihetoll úgyis túlszáll a demarkációs vonalakon), stoki, egy hatékony, de sajnos radikális módszerekkel dolgozó gyakorlati szakember, és a madár. Akinek van, és szeret megfagyni, csinálja az udvaron, én inkább takarítok.

 

A madarat ballal megfogtam a nyakánál, és a jobbal, a mellén, úgy 4-5 tollat összefogva, a toll növekedési irányával megegyező irányban téptelm. Tényleg könnyen kijön és teljesen szagtalan. Hallelujah.

Vidáman lehet vele haladni, pár perc alatt a legműkörmösebb liba is ösztönösen ráérez a tépés dühödt mozdulataira, száll a toll, prüszköl a kotnyeleskedő kutya, majd reccs, felszakad a bőr, elérkeztünk az első sörétnyomhoz, és a lyukba behúzott pihékhez. A húsba rántott tollakkal később foglalkozok, előbb a bőrt próbálom menteni, szerencsére nem szakad olyan könnyen, a lényeg, hogy nem szabad marokszám tépni, mert akkor a toll ellenállása nagyobb lesz, mint a bőré, és magával rántja.

Gyönyörű állat, a legnehezebb a szárnyát megtisztítani a nagy és erős evezőtollaktól, ezért a szárnyvégeket inkább tollastul eltávolítom. Az egyik szárnya tőből kitört, a csontszilánk el is vágja a kezem, azt a szárnyat egészben leveszem. Ahogy pucolom fel az egyre kisebb madártestet, egyre közelebb kerülök a halálához, sörétnyomok, törések, széplelkek ne törjék magukat ezért a melóért.

A tollkabát nem véletlenül akkora találmány, ez a kis test is milyen remekül elvan a mínuszban abban a nagy kupac tollban. A fejét nem pucoltam meg, levágtam.

Aki dohányzik, a nagyjázás után elszívhat egy cigit, én is megkívántam, pedig undorodom a cigarettától, ilyen eddig csak egyszer fordult elő, amikor egy temetésre indulva, a tankból visszafröccsent a karomra úgy két liter benzin, és az anyósülés alatt papírtörlőért kaparva, az orrába kapott, tömény szagtól a kutya is rámokádott. Benzinesen, lehányva, a benzinkúton mást se kívántam, azon az gyűlöletes napon.

A pihék, a bőrben ragadt, szerencsére fekete tokok, és a sörét ütötte lyukakba behúzott tollcsomók eltávolítása következik.

Hamár halszálkát csípőfogóval szoktam eltávolítani, a halcsipesszel megyek neki a tokoknak. A golyónyomokba töltött tollpihéket bontás után egyszerűbb kiszedni, némelyik egészen mélyen van, egy finomabb szemöldökcsipesszel lehet a leghatékonyabban utánanyúlni. A bőrön maradt pihéket a gázrózsán, ha az nincs, gyertyán lepörzsölöm.

Itt érdemes leülni megint egy kicsit, mert hiába tiszta úgy-ahogy a madár, sajnos töltve van, és nem zsömlés-petrezselymes töltetékkel. De az már gyerekjáték lesz  ehhez képest. A fácánpucolás a portálon folytatódik tovább, belezés, bontás, zúzamentés, és hidegen füstölés, házilag, buhera stílusban!

Kopasztottak már fácánt?