malackaraj

A kis bordó pötty a szemem sarkában kezdetben nem volt feltűnő, kora délután már úgy néztem ki, mint akinek ököllel behúztak. Pókcsípés, jegeld, javasolta a szomszéd butikból Zsuzsa. Három napig dolgoztam a játékboltban napszemüvegben, az anyukák és nagymamák sajnálkozó pillantásától övezve, biztos azt gondolják, ver az uram, hehe. Következő héten már biztosra vették. A szőnyegen ülve énekeltem a tévével együtt, számbá di zsánéró, felkaptam a szódásüveget és ütemre ráztam, két kézzel, aztán a második emszímáemszímánál vágtam magam úgy pofán a patrontartó résszel, hogy a fal adta a másikat.

Tél van, málnára még gondolni se érdemes. Pont két hónapja fogyott el a málnaszörp, amit a nyáron főztünk be. A hiánya már kínzó, hiába próbáltam eddig kétféle, a boltban kapható szörppel is helyettesíteni, sikertelenül. A bolti sokkal málna színűbb, málna illatúbb, de valamiért almalevet és bodzát is hordoz. Ez a legfontosabb, most kell szar, bolti szörpöket inni, hogy legyen üveg nyárra. Aki esetleg kedvet kap, igya, essen túl rajta.