malackaraj

Grúz bélszín lesz. Az milyen? Ne ijedj meg, de, szóval, röviden, szép nagyra klopfolt, rántott bélszínszelet fűszeres paradicsommal bekenve. Nagyot nyeltem, óriásit, nem az éhségtől, de érdekelt, hogyne érdekelt volna. Aztán én voltam a legjobban meglepődve, a bélszín így is finom, csak más. Nagyon más.

A magyar minden szerves anyagot kiránt, vagy pörköltet főz belőle, de ezt a bélszínnél tovább nem lehet fokozni.

A Hunyadi téri Hádészban kezdődött, barátnőm ott dolgozott azokban az időkben, amikor a szakács, Marika néni, rokonsága Horn Gyulával az étlapra is büszkén felkerült. Már ne keressék a Hádészt, nem minden örök. Marika néni egy grúz étteremben dolgozott előtte, többszörös áttéttel innen kerülta tányéromra ez a fűszeres, paradicsomos rántott hús, a milanese távoli rokona.

A recept egyszerű, a szép, kétujjnyi szeleteket sűrű könnyek között kézzel kell szétlapítani, majd tányérról lelógó stílusúra klopfolni, lisztbe, felvert tojásba és zsemlemorzsába mártva hirtelen kisütni. A tetejére adzsika kerül, általában csípős, fűszeres, illatos paprikakrém, íme egy recept:

• 25 dkg sűrített paradicsom (vagy 1 kg friss, vagy eltett paradicsomlé)
• 1 répa
• 1 fehérrépa
• fél fej hagyma felaprítva
• 4 gerezd apróra vágott fokhagyma
• 4 db édes paprika (ízlés szerint csípős is lehet)
• koriandermag, fahéj, só, olaj
• opcionális: friss zöld koriander, alma

Az összeturmixolt alapanyagokat alacsony lángon kell 2,5 órát főzni, majd a végén 4 gerezd friss, apróra vágott fokhagymával ismét elkeverni.

A tömény adzsika meglepően jól illik a húshoz, (birkához még jobban el tudom képzelni, mindenképpen ki fogom próbálni) de a bélszín minden tudománya, szépsége és íze elvész a klopfoló és az erőteljes fűszerkrém alatt. Ez, a tagadhatatlanul finom húsos-fűszeres fogás simán készülhetne valami másból is, de ha véletlenül úgy vásárolnak bélszínt, hogy mindent, csak sztéket, vagy tatárt ne, az adzsika segíteni fog. Egy kicsit.

Képesek lennének kirántani egy szép bélszínt?

Talán a Kinder Pinguiról kapta a nevét, mert a végeredménynek úgy kellene kinéznie, de nem úgy néz ki, és nem tudom, ki találta ki, és miért gondolta, hogy olyan lesz. Már az arányokban is hiba van szerintem, de a fehér krém pedig egyenesen érthetetlen, mitől lenne krém egyáltalán.

A piskóta:

• 1 csomag sütőpor (aztán minek?, piskótába nem kéne)
  
• 3 dkg kakaópor
  
• 16 dkg finomliszt
  
• 3 ek víz
  
• 15 dkg kristálycukor
  
• 6 db tojás

A krém:

• 10 g zselatin
  
• 5 dl tejszín
  
• 3 dl tej

A máz:

• 10 dkg vaj (elég 5 dkg)
  
• 1,5 dl tej (nem kell)
  
• 35 dkg étcsokoládé (elég 20 dkg)

Első lépésként a tojásokat külön kell választani, mert nem egy helyre megy a sárgájuk és a fehérjük. A fehérjével érdemes kezdeni, amit a cukor felével habbá verünk. Mikor ez elkészült, akkor átkaparjuk egy másik tálba, majd elmossuk a robotgéphez vásárolt egyetlen, és önmagában továbbra sem kapható edényt, hogy a következő anyagot is legyen miben keverni. Ez az anyag pedig a cukor másik fele, a tojások megmaradt sárgája és a víz. Mikor ezt szép sárga, krémesre dolgoztuk, akkor fakanállal óvatosan belekeverjük a félretett habot.

Egy másik bödönben a lisztbe dolgozzuk bele a sütőport és a kakaóport. Majd ezt a már barna színű port keverjük bele szintén óvatosan a krémes habba. Ha ügyesek vagyunk, akkor a végeredmény nagyon laza, puha, finom piskótatészta lesz. Ügyes voltam, a baj a krémeknél kezdődött.

Pontosabban a máznál, mert ez a következő lépés. A leírás szerint a vajat, a tejet, és a csokit összeolvasztjuk. 35 deka csoki brutális mennyiség. Ekkor még nem sejtettem, hogy az egész sütinek csak étcsoki íze lesz, így azt üzenem a vállalkozó szelleműeknek, hogy bővel elég úgy is, ha megfelezik a csoki mennyiséget. Szóval eldolgoztam a csokit a tejjel és a vajjal, de ja, igen, a vaj is durván sok ám. Annak a negyede is elég, ha nem akarnak úgy járni mint én.

Ugyanis a krémnek, a már megsütött piskóta méretének megfelelő tepsibe kell önteni, és a hűtőben megszilárdítani. Erre azért van szükség, hogy a másik krémmel ne keveredjen össze amikor a tésztára próbáljuk helyezni. Így lappá szilárdítva csak simán rá kell helyezni – ezért is fontos a piskóta méretű tepsi, és mehet rá a többi dolog, nem keverednek össze. Nem egészen így van.

Amikor a hűtőben összeállt a csokis olvasztmány, akkor vettem észre, hogy vannak benne érdekes részek, főleg a széleknél. Mindenhol sötétbarna egységes, homogén, de a széleknél világos, híg kávészínű és puha területek találhatók. Igen, a vaj, ami nem keveredett el a csokival teljesen. Ronda volt, kezelhetetlen, és gondolom nem is finom így, ezért újra összeolvasztottam az egészet. De résen voltam, mert a vaj előbb olvad, mint a csoki, így amikor már kezdett folyós lenni, gyorsan leöntöttem róla, aztán még egyszer, így megszabadultam az eredeti vajmennyiség közel felétől. Mivel ez később sem hiányzott csak arra tudok gondolni, hogy a recept a hibás, nem én. A csoki mennyiségének eltúlzására akkor derült fény, mikor az újra megszilárdult lapot ráhelyeztem a tésztára, pontosabban már a megszilárduláskor észrevehető volt, csak akkor nem figyeltem rá. Szóval a piskótának megfelelő alapterületű csokilap közel két centiméter vastag volt. Ennyi nem kell. Vagy nagyobb alapterületű piskóta kell, csak az akkor az előírt anyagmennyiségnél nem lesz elég magas, vagy kevesebb csoki.

A tej lehetett inkább a bűnös, azt teljesen el lehet hagyni a mázból

De még nincs vége, sőt ki is hagytam egy részt. Eredetileg úgy nézne ki a süti, hogy a megsütött piskótát félbevágjuk - vízszintesen. Az alsó részt megkenjük a fehér krémmel, erre rárakjuk a csokilapot, újra fehér krémmel kenünk, majd ennek tetejére rakjuk a másik piskótalapot. Ez így leírva és elképzelve, tényleg hasonlít a Kinder Pinguira.

A fehér krém elkészítésénél a tejet a tejszínt és a zselatint kellene elegyíteni, majd állni hagyni a hűtőben. Viszont a fél liter tej a három deci tejszinnel közel egy liternyi híg lé. Ehhez 10 deka zselatin annyi, mint halottnak a négercsók. Nem is állt össze soha. Örök életére híg és folyós maradt.

Ha a panna cotta bevált receptjéből indulok ki, 1/2 liter tej és 1 dl tejszín mennyiséghez elegendő a 10 dkg zselatin, tehát valóban kevés volt. Talán az is gond lehetett, hogy a zselatint meleg tejben kell feloldani és ezt a forró tejszínnel elkeverni. Nem hidegen.

De engem ez nem érdekelt, a felét rákentem a piskótára, ráraktam a brutál vastag csokilapot, és a fehér folyós cucc másik felét is ráöntöttem. Mivel az egészet abban a tepsiben csináltam, amiben a piskóta sült, oldalirányba nem volt helye szétfolyni, hehe. A tetejére megkapta a piskóta másik felét, és bevágtam a hűtőbe, hogy legalább addig fagyjon össze, amíg felvágom és lefotózom. Hogy utána hogyan esszük meg, kanállal-villával, kézzel-lábbal, az már nem érdekes.

Meglepő módon annyira nem lett folyós, mint amilyennek képzeltem. Gondolom a nagyon híg részt beszívta a piskóta, a maradék meg még az elviselhetőségen belül volt. Nem szép és mégis van benne valami visszataszító, az íze pedig egyértelműen az étcsokira utal, mi másra is?

Újabb tanulságom: receptet csak tiszta forrásból.

Jártak már így elírt recepttel?

A Rákóczi-túrósról három képem van. Az egyik ehetetlen, növényi túróval, habállító pataenyvvel, kevés és ócska lekvárral várakozik a cukrászdákban, bottal se érinteném, nemhogy a számba vegyem. Kép sincs róla, ugyan már, magas és fehér.

A másik véglet a Bábelben őrült módon megcsavart, jóízű újragondolása ennek a fél évszázados édességünknek, zseniális, de otthon kivitelezhetetlen szépség.

Foto: Babel

A harmadik, a házi, hiába követi az eredeti receptet, egyszerűen ósdi, a végeredmény fölöslegesen és a legrosszabb helyeken komplikált és tompa, dögunalmas teasütemény. Túl puha és sok a tésztája, bunkók benne a savanyú túrórögök, száraz, kevés a lekvár, sok a hab.

Hiányzik belőle a borzongás, amiért ezt süssem, ne egy dulce de lechés flant, vagy balzsamecetes mandulatortát. Ezen kellett segíteni. Sikerült. Egy kis fazonigazítás, és új szerelmem a Rákóczi-túrós.

A túrót selymesre törtem, kikukáztam a receptből a darát, megsokszoroztam a lekvár mennyiségét, elvékonyítottam és átírtam az alapul szolgáló tésztalapot. A vaníliás cukrot vaníliára cserélem, a lekvárt feljavítottam egy kis pálinkával. Az alapanyagok egy A/4-es tepsire való, elég magas süteményre elegendőek.

Az alaptészta szükségtelenül tojásos és sütőporos, a puha túrókrémnek, lágy lekvárnak és testetlen tojáshabnak nem egy puha tészta kell, hanem egy klasszikus shortbread, omlós, tömör és vajas:

• 30 dkg liszt (a fele lehet kukorica)
• 20 dkg vaj (minél jobb minőségű, annál jobb)
• 10 dkg cukor
• egy vaníliarúd kikapart magjai

Az alapanyagokat alaposan összedolgozom, kibélelek a tésztával egy magasfalú, A/4-es tepsit. A hűtőbe rakom legalább fél órára, közben előmelegítem a sütőt 180 fokra, ahol szép drappra sütöm.

A túrós tölteléket szükségtelenül habosítja a felvert fehérje, fölöslegesen higítja a savanyú tejföl, és még fölöslegesebben sűríti vissza a dara, ezek nem kellenek, csak így maradhat meg a finom túró íze.

• 1 kg krémesre áttört tehéntúró
• 6 tojássárgája
• 1 citrom reszelt héja
• 10 dkg mazsola (elmaradhat)
• 10 dkg cukor

Az alapanyagokat alaposan elkeverem és szétkenem a tésztán (végig a tepsiben maradok). Betolom a közben 100 fokra levett sütőbe és hagyom sülni fél órát.

Fogok 2 dl jófajta baracklekvárt, belekeverek egy feles barackpálinkát, a citrom levét, és szétkenem a túrón. Ha a lekvár nagyon folyós, sűrűbbre forralom. Visszatolom a 100 fokos sütőbe negyed órára, közben keményre verem a 6 tojásfehérjét 10 dkg cukorral.

Egy habkinyomóval próbálom berácsozni a tetejét, ez ízlésesen nem sikerülhet, mindegy, nem törődök vele, majd visszatolom a grillfokozatra kapcsolt sütőbe és megpirítom a tetejét.

Ez egy 12 fős adag, de ennyien voltunk. Először sütöttem ezt az édességet, és először sütöttem a családomnak. Bármit elérhetsz, sütni a családnak kockázatos meló, ha nekik nem jó, megmondják, kiröhögnek, szerencsére semmiféle érzékenység, és álszent udvariasság nem dívik nálunk. A leegyszerűsített rácpontyom nem aggasztott, de ez a túrós igen.

Pedig az önző vendéglátónak könnyű, mert az önző általában magabiztos is, úgyis jó lesz, de mivel önző, úgyse érdekli igazán. Eddig kétszer dobogott a torkomban a szívem az konyhában, amikor a Bátor Malackaraj nyertes biohazardék voltak nálunk, és pont malackarajt kértek (az egyben sütött hús kettesben is megemeli a vérnyomásom), majd pálinkával gyorsan kezeltük a problémát. De ők úgyse mondták volna, ha nem ízlik, éppen ez volt a pánik oka, de a család annál inkább, három generációtól, három stílusban, életem végéig.

Imádták.

Sütöttek már az egész családnak?

Amikor valaminek Bounty a neve, először mindig egy vitorlás hajó jut eszembe, aztán rájövök, hogy manapság már azt nevezik Bountynak, aminek köze van a kókuszhoz. Ennek a sütinek kókuszreszelékkel van megszórva a teteje, de semmi több. Viszont olyan jól nézett ki a képen a recept mellett.

A Bounty lázadása

A brit Bounty vitorlásnak 1787-ben kenyérfagyümölcsöt kellett volna szállítania Tahitiről a Karibi szigetekre, hogy ott meghonosítva táplálékul szolgáljon a rabszolgáknak. A legénység érthető okokból jól szórakozott a szigeten, és hazafelé Fletcher Christian vezetésével fellázadtak a kemény kapitány, William Bligh ellen, akit csatlósaival egy mentőcsónakban szélnek eresztettek. Bligh egy szextáns és egy zsebóra segítségével 47 nap alatt elnavigálta a csónakot Timorra, visszatért Angliába és jelentette a lázadást. A Bounty legénységének felkutatására és letartóztatására a Pandorával küldtek embereket. A Pandora a bebörtönzött lázadókkal elsüllyedt, a pár túlélő a Blighoz hasonló utazáson vett részt Timorig. A végül tíz, bíróság elé állított lázadókból hármat kivégeztek, a többieket felmentették, közülük többen folytatták tengeri karrierjüket. A történetet sokan feldolgozták, a '62-es filmet Marlon Brandoval talán csak a Moby Dick, Gregory Peckkel, és Ahab monológjaival múlja felül ebben a témában.

Recept:

• 30 dkg liszt
• 25 dkg vaj
• 30 dkg porcukor
• 8 egész tojás
• 1 cs. sütőpor
• 1 cs. vaníliás cukor
• citromhéj
• 1 cs. vanília ízű nem főzős pudingpor helyett angolkrém
• kakaópor
• 4 dl tej
• kókuszreszelék
• Recept vége

Első körben a vajat és a porcukrot habverőztem, amíg fokhagyma nem csöpögött a plafonról. Jó, olyan sokáig azért nem, de kellett idő, amíg egymásba olvadtak Ezután egyesével a masszába dobáltam a tojásokat. Fehérje és sárgája egyben ment a keverőgép lapátjai alá. Beleszórtam a vaníliás cukrot, majd az egész tetejére citromhéjat reszeltem. Egy egész citrom felületét elhasználtam. Eközben egy másik edényben a lisztet elegyítettem a sütőporral, majd ezt is a keverőtálba borítottam.

Mikor az egész massza mind színben mind állagban homogén lett, elfeleztem. Az egyik felét a sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem, a másik feléhez hozzákevertem a kakaóport, és mikor már jól bebarnult, akkor öntöttem rá a tepsiben levő sárga masszára. Egy villával hanyagul összekevertem a színeket.

A receptben említett vaníliás pudingot természetesen nem porból készítem már. Az ilyenek fölött simán átsiklik a szemem. Tudom, mi kell helyette. Bár néhány hónapja még azt sem tudtam eszik-e vagy isszák, ma már tudom, hogy angolkrém van mindenben. Most is azt készítettem a vaníliás puding helyett, és ezt öntöttem harmadik rétegként a tepsibe. A villával ezt is összebonyolítottam az alatta levő barna krémmel.

180 Celsius fokon nagyjából fél órát töltött a cucc a sütőben, és kész is. A tetejére szórtam a Bountysághoz szükséges kókuszreszeléket, kockákra vágtam és tálaltam. Igazán finom, könnyed kis desszert. Pontosan úgy néz ki, mint a recept melletti képen, így azt hiszem nem rontottam el. Bár nem hiszem, hogy ezt el lehetne.

A legsúlyosabb Bounty recept

A palacsintatésztában kirántott Bounty-szelet talán sokaknak nem újdonság, és bár elhatárolódunk az ilyesmitől, a kirántott Mars szeletnél biztosan finomabb.

Mire használják a kókuszreszeléket? És Ahab kapitány, vagy Bligh a tenger királya?

Pelmenyi, gondoltam naivan, az egy szibériai étel. Persze Kínától kezdve a komplett Közép-Ázsián és a Kaukázuson át Olaszországig vannak közeli rokonai. Nyilván a szibériai verzió a tuti, a Medveszellem adta át egy korják sámánnak az eredeti receptet, majd valahogy Marco Polo közreműködésével lett belőle más nemzetek vízben főtt vagy gőzölt húsos batyuja, mint a jiaozi (gyaoci), manti, kreplach, tortellini és a derelye.

Egészen kevés utánajárással persze kiderül, hogy sajnos szó sincs ilyesmiről, a pelmenyi - és a többi helyi változat is - kínai származású.

Az eredettörténetben tehát nincs semmi izgalmas. Sokkal misztikusabb, hogy a legtöbb kultúrában, ahol megtalálható ez a fogás, elkészítése az új év ünnepéhez kötődik. A már említett kínai jiaozi, a mongol buuz, az afgán mantu, az askenázi kreplach mind-mind ünnepekkor, leginkább újévkor kerülnek az asztalra. És a legtöbb esetben valamilyen ecetes, vagy más savanyú mártással.

Mi lehet ennek a hátterében? Hiszen nem sok egyezést találunk a fenti újévi ünnepek dátumában sem, de a húsos batyu közös. Remélem, az olvasók között van a paleogasztronómiában, vallásfilozófiában és az antropológiában egyaránt járatos személy, aki fényt tud deríteni erre. Addig is íme a szibériai pelmenyi receptje.

Három pohár lisztet szitálj egy tálba, üss rá egy tojást, önts rá nem egész egy pohár vizet, sózd meg, próbáld meg összegyúrni. Valószínűleg kell majd még bele liszt, egészen addig, amíg nem tudod tisztességes, de puha labdává gyúrni a tésztát. Akkor jó, ha kicsit még ragad, de lisztes kézzel már kezelhető. Így álljon legalább fél órát letakarva.

A töltelék jó fél kilónyi vegyes darált húsból legyen, klasszikus a bárány-disznó-marha egyenlő arányú keveréke. Szibériában simán megcsinálják medvehúsból is, ezt a gyakori fonálféreg-fertőzés miatt nem ajánlom. A darált húst összegyúrod vajjal, aprított hagymával, fokhagymával, sóval, borssal és tetszőleges fűszerekkel. Egy bevált kombináció például a római kömény-borsikafű-gyömbér-bazsalikom-paprika.

A tészta további kezelésének módjára két iskola létezik. Az egyik szerint az egészet ki kell nyújtani vékonyra, majd nagy pogácsaszaggatóval (vagy pohárral) kell belőle korongokat kiszedni. Ez nem csak azért hülyeség, mert marad egy rakás tésztacafat, amiket újra összegyúrva a végtelenségig ismételhetjük a kiszaggatást, de amikor éppen jó állagú a tészta, akkor még túl ragacsos is lenne ehhez. A Medveszellemhez hűen tehát inkább formálj hüvelyknyi (2,54 centiméter átmérőjű) golyókat és ezeket nyújtsd ki hét centis korongokká. A korongokra rakosgass bő mokkáskanálnyi tölteléket, majd hajtsd félbe, így:

Határozottan nyomkodd össze a széleket, a megfelelő állagú – nem túllisztezett – tésztával nem lesz gond. A pelmenyiforma batyuhoz a félholdak két sarkát a fenti kép szerinti 12 órához hajtsd össze és gyurmázd egymásra. A pelmenyi gond nélkül fagyasztható, feltéve, hogy még bedobozolás vagy – zacskózás előtt darabonként fagy meg (például tálcán megy a fagyasztóba), ellenkező esetben reménytelen gombóccá áll össze. A fagyasztott verziót főzés előtt nem kell felengedni. A főzés úgy történik, hogy lobogó vízbe – esetleg pár babérlevél társaságában – bedobálod a batyukat, friss tészta esetén kavarsz kettőt a vízen, hogy ne ragadjon le a fazék aljára. Miután feljöttek a víz felszínére, még pár percet vársz, azzal kész.

Szibériai fogyasztási módja a következő. Mivel egy deci vodka kevés, kettő viszont sok, kétszer másfél decire van szükség. Az egyiket megiszod előre. A pelmenyi főzőlevével felhígított ecettel meglocsolod az egy-másfél tucat batyut, ami egy adag, esetleg lehet tejfölözni is. A második másfél deci vodkát hozzá kell inni, és az új év boldog lesz.

Hozzávalók:

• 3 pohár liszt

• 1 tojás

• 1 pohár víz

• 1/2 kg vegyes darálthús
  

• 10 dkg vaj

• egy kis fej hagyma
  

• két gerezd felaprított fokhagyma
  

• egy teáskanál római kömény
  

• egy teáskanál friss borsikafű
  

• 5 levél felaprított bazsalikom
  

• egy csapott evőkanál fűszerpaprika
  

• só

Meg tud inni valaki három deci vodkát?

Anyáméknál a kacsapopuláció Dr Mureau szigetének képzelte az Ugyert, a vadak és a némák eszelős bulikon keveredtek egymással. A további zagyva kiskacsák megakadályozása miatt került a háznál kövérre hízott vadkacsa a konyhapultomra.

Kivételes zsákmány, vörös, fiatal hús, vastag, sárga zsírtakaró, mi legyen belőle. Sose gondolkodtam még recepten, inkább fordított a folyamat, olvasom a receptet és kitúrom hozzá a tökéletes alapanyagot. Egy hízott vadkacsának jól állna valami dísz, de a rögvalóságtól se szeretném elszakítani, dobtam félre a harmadik szakácskönyvet. Egyikben sem volt semmi, ami illene egy túlsúlyos vadállat perverz karakteréhez. Ekkor jutott eszembe Váncsa, talán a legtöbb szexi receptet felvonultató szakácskönyvem, ha nem a legszexibb, de mindenképpen az egyik kedvencem. Biztos lesz benne valami marsalával, vagy madeirával felgyújtott vadkacsarecept, mert az egész könyvet ez a két desszertbor áztatja át. Bele se nézek, leöntöm a kacsát madeirával és ropogósra sütöm.

Annál sokkal jobbat tudott. Kecskeméti részeges vadkacsa.

• egy vadkacsa/kicsi pecsenyekacsa kb. 1,5-2 kg
• 1 dl házi sárgabaracklekvár
• 1 dl valódi barackpálinka
• 1 dl Cointreau
• só, bors, 2 citrom leve

A sütőt előmelegítem 250 fokra, a kacsát már régen kivettem a hűtőből. hagyom szobahőmérsékletűre melegedni. Bedörzsölöm a frissen facsart citromlével, sózom, borsozom, és rácsra teszem a forró sütőbe. Mindenképpen kell alá egy tálca, ami felfogja a bőréből kiolvadó zsírt. Addig a baracklekvárt (Hajni mamájától) elkeverem a pálinkával, és a Cointreauval (közeli bárból hoztam fel egy decit, nem első eset, megszoktak). 20 perc múlva kihúzom a kacsát, alaposan bekenem a lekváros alkohollal és visszatolom két percre a sütőbe. Megfordítom, bekenem, még két percig sütöm. Milyen szépen hangzik, pedig ez is csak egy mosolyogós díszmenetelés a szopóbódéba.

Váncsa elhallgatja, de én nem fogom, a lakás az első sütőnyitásnál tele lesz csípős füsttel, mert a kacsa alá tolt tálcában, a rácson, a kacsán ég a zsír, csak ég. A lekvár tovább ront a helyzeten, és közben bele kell hajolni a zsír büdös gőzébe, ekkor már egy laza délutáni hajmosásról beszélünk, átöltözéssel. Szerda délutáni tusolás lesz, mintha legalább svarcba mentem volna, de dugásról szó sincs, szopóbódé van helyette. A lekváros bekenés közben csorog a könnyem a forró levegőtől és a méregtől, a vasra, bőrre cukor ég, és miért nem a mosógépbe betárazott cuccokból öltöztem kacsasütéshez? A recept pofonegyszerű, összesen ha tíz perc meló van vele, de ez a büdösítés nyári konyháért kiált. A sütőtisztításról nem is beszélve. De így is megérte, belül szaftos, vadállat hús, kívül édes, illatos, roppanós bőr.

Ebédhez letusoltam, átöltöztem, így is kell. A kacsa mellé friss korianderrel elkevertem zöldsalátát, a pálinkás lekvár maradékát fele-fele arányban balzsamecettel higítottam és azzal meglocsoltam.

Ez a bő másfél kilós kacsa pont rozéra készült ennyi idő alatt, nem érdemes túlsütni, mert szárazon ehetetlenül rágós lesz, de a vadkacsa így se szeletelhető kanállal, aki nem szeret rágni, vegyen pecsenyekacsát, az olcsóbb is. Ha bizonytalanok a sütési időben, inkább bátran vegyék ki hamarabb, és ha véres a csontoknál, dobják pár percre forró serpenyőbe. A pálinkás lekvár maradékát garnélarákokra fogom elpazarolni, de egy túrós süteménynek se lehet vele ártani.

Harci Banyulka kiegészítése: a tálcába öntött víz kiváló kárenyhítő, szagelszívó trükk, ezt elfelejtettem megemlíteni, anélkül nem is tudom mi történt volna

VKI kiegészítése: krumplit a tálcába

Hús és pálinka, jöhet?

A Cézár salátába nem való csirkemell, paradicsom, majonéz, de kell bele parmezán és szardella. Kilencvenötben, valami elsőrandis helyzetben, egy ceglédi pizzériában találkoztam vele először. Szárazra sütött csirkemellcsíkok, salátalevelek, paradicsom, uborka, megreszelve trappistával és tocsogósra majonézezve. Még növésben voltam, kellett a kalória. Kilencvenhétben, Budapesten találkoztunk újra, ismét csirkemellel, pirított kenyérkockákkal, változatlanul trappistával és kegyetlenül fokhagymás majonézbe áztatott salátalevelekkel, megint randin. A mezőről elszakadt tizenhuszonéves lányok nem vállalják fel pár évig a szalonnára, kolbászra kihegyezett ízlésüket, talán ezért rendeltem ezt a rosszul előadott divatökörséget.

Kétezerhétben, Mexikóban, a szomszéd asztalhoz egy feszes tartású felszolgáló kisméretű római saláta leveleket hozott. Egy ezüsttálkában szétnyomott egy szardellát, elkeverte tojássárgájával, felöntötte olajjal, mustárral, a saláta tetején, fokhagymától messze illatozó kenyérkockára locsolta és egy szép darab parmezánból nagy pelyheket forgácsolt a tetejére. Mi ez? Cézár saláta. Rögtön megértettem.

Az elbaltázott, rendszerváltó újító szándék és harácsolás egyik korcs teremtménye is lehetne a magyar vendéglátás Cézár salátája. Magában csak egy salátalevél, gondolta a balatoni vendéglátós, kell ez nekem, itt üljön egy köret áráért. Átfutott a véreres szemek előtt az árlista, a csirkemell, az mindig olcsó. De Főnök, ez még mindig csak egy csirke salátával. Jóva' akkor tegyél bele uborkát. De Főnök, mi az a szardella? Valami hal, de honnan szedted te ezt a baromságot, magyar ember nem eszik halat csirkével. Micsoda? Nyers tojás? Hát kell nekünk a galiba, mikor rájön az angrózókra a szapora, majd majonéz, tubusos, nem kevergetsz te itt nekem amikor tele a placc, azúristenit. Nézd már, hát honnan szedted ezeket a baromságokat, hol a szemüvegem, olasz, hagyjuk már egymást fiacskám, emlékszem amikor még olvasni se tudtál, ne okoskodjál itt nekem, nézzenek oda. Parmezán, ki hallott már parmezánról, még csak tejet sem ittam életemben. Piri, tudja Főnök, a Pirinek egyszer hozott egy darabot az olasz vendég. Pfejj, emlékszem, egész Siófok attól bűzlött, a férje, a Tamasi Laci elásta a kert végébe, na nem a Pirit, pedig azt kellett volna, a cafatot, engem is leszívott annakidején, hát a kutya nem kiásta, vitte be a szomszédba a németekhez a kisházba, de ilyet nem teszek ételbe, kell az nekem, azt beszéljék az Aranyhalba' büdös az étel, trappista, az is sajt.

A legenda szerint a Cézár Mexikóból származik, már amennyire Tijuana Mexikónak nevezhető. Egy olasz vendéglős, Cesare Cardini készítette először késő estig mulatozó vendégeinek, amikor már semmi más nem volt a konyhán, csak salátalevelek, tojás, fűszerek és parmezán. Asztalnál keverte be a tojással, olajjal a salátát, ezt a szokást Mexikóban azóta is őrzik. Illik kézzel enni, hiszen ezért vannak egyben a levelek.

A Cézár saláta (2 személyre, apró eltérések lehetnek, vannak is, de egy komplett csirkemell, trappista sajt vagy tubusos, édeskés majonéz nem apró eltérés):

• két fej római saláta (a külső leveleket, úgy a harmadát leszedem, és egy vegyes salátához használom fel. A belső, ropogós, zsenge leveleket használom csak Cézárhoz, ezeket leválasztom a torzsáról, de nem tépem össze)
• egy szardella
• egy tojás
• 1 dl olívaolaj
• só, bors, ízlés szerint egy pici salotta finomra vágva, kis gerezd fokhagyma apróra vágva, enyhén pirítva, egy kiskanál mustár, csepp vörösborecet, worcestershire szósz, de ezek a só kivételével mind elhagyhatók
• késsel forgácsolt, nem reszelt parmezán
• egy szelet kenyér felkockázva, egy gerezd fokhagymával közösen megpirítva olívaolajon

A tojást elkeverem a szétnyomkodott szardellával, az olajjal, kevés mustárral, ha akad otthon, a fűszerekkel, hagymákkal ízesítem, sózom, borsozom, meglocsolom vele a leveleket és parmezánt forgácsolok rá. A forgácsolás elengedhetetlen, reszelve oda az élmény, össze se lehet hasonlítani a kettőt, ezt sajnos még egészen jól elkészített Cézárokkal is elkövetik.

Ettek már Cézár salátát csirkemell és uborka nélkül?

A rizs vagy krumpli hálás témát a grillszezon jó esetben rövidre zárja. Vegyes köret, meghallom és elmegy az étvágyam. A krumpli és a rizs közös futtatásánál egy durvábbat tudok, a mexikói cristianos y moros (keresztények és mórok) feketebabpüré főtt rizzsel. A megpörzsölt, akár kilós T-csontnak, kétujjnyi tarjának, fél csirkének nincs köretigénye. Öblítés kell neki, nem fojtás, az oroszlán is füvet rág a zebratetem elfogyasztása után, miért terhelném a rendszert további krumplikkal, kenyerekkel?

Ezzel az elmélettel általában egyedül maradok a szenesvödör mellett, krumpli, nincs, kérdezgetnek, ferde szemmel méregetik a balzsamecetes leveleket.

A tabulével viszont általában elvannak és így a társaságba érkező vega is jóllakik.

A libanoni tabule (tabbouleh) egy bulgurral (előfőzött, kiszárított, megtört búza) ízesített petrezselyemsaláta kevés paradicsommal, újhagymával, citromlével és mentával. Friss, zöld, savanykás, pörgeti az emésztést, védi a májat, a tökéletes grillköret, magában nyári vacsora, de csak frissen jó. Ez itt nem az eredeti, szent recept, ha egyáltalán létezik ilyen, csak egy hasonló eset, több bulgurral, sokkal fűszeresebben, mivel pont a kenyeret, krumplit szoktam vele kiváltani a salátanemevők között. A petrezselyem szerencsére itthon is nagy kedvenc, kellőképpen elnyomva nem vált ki instant hőbörgést a zöldre allergiások körében.

3-4 személyes adaghoz:

• nagy csokor apróra vágott petrezselyem (zöldségesek árulják, 10 kis csokor)
• kis csokor apróra vágott menta
• 1/2 gránátalma magjai (elhagyható, de nagyot dob rajta, a képen paprika van helyette)
• 2 dl bulgur (leforrázva 10 perc alatt megszívja magát)
• egy csokor újhagyma
• 1 dl olívaolaj
• két evőkanál gránátalmaszirup (keleti zöldségesnél, delikben kapható, ahol a bulgur)
• 1 kiskanál őrölt fahéj
• 1 kiskanál őrölt szegfűszeg
• só

A bulgurt leszűröm, és az egészet összekeverem. A gránátalmaszirupot egy pohárban felhigítom az olajjal, ebbe szórom a fűszereket és úgy locsolom meg vele a salátát. Natúr grillek, csípős kolbászok, édeskésre pácolt húsok, és birka mellé a legjobb. Itt egy másik, nehezebb változat.

Mit adnak grillezett húsok mellé?

Minden családban vannak megunhatatlan történetek, amik minden évben elhangzanak az ünnepi asztalnál. Nekünk is vannak, általában én vagyok a főszereplő, egyke vagyok, ki lenne más? Nagyszombaton, mielőtt felvágjuk a húsvéti foszlós kalácsot, anyu rám néz és vihogni kezd, én is vihogok, mert tudom, most következik a sztori.

Kíváncsi, érdeklődő (idegesítően minden lében kanál) gyerek voltam, koravén és konok. A helyzetet súlyosította egy nálam kilenc évvel idősebb nagybácsi, amolyan klimaxos gyerek, mama azt hitte, változó korba lépett, de az orvos közölte vele, ez nem változó kor, hanem másállapot. Utólag visszagondolva, mamának nem lehetett könnyű dolga velünk, de egy gyereknek minden természetes. Az is, ha a batyi locsolni megy, megyek vele én is. A család nekiállt magyarázni a locsolkodás lényegét, először unottan hallgattam, nem voltam még négy éves, de tudtam, ennél a bagázsnál hisztivel nem érek el semmit, duzzogva, a méregtől paprikapirosan hallgattam, aztán elhangzott a mondat: Tudod kislányom, a lányok délután járnak locsolni. Nekem ennyi elég volt.

Mire megebédeltünk, mindenki elfelejtette a reggeli cirkuszt, csak én nem. Azt tudtam, hogy ebéd után már délután van, fogtam a mama kölnijét és elindultam. Fél Alvéget végiglocsoltam, nem megfeledkezve kedvenc törzshelyem, a Gyöngyvirág eszpresszó (Ződtakony) törzsközönségéről sem, elmondtam, hogy zöld erdőben jártam, kék ibolyát láttam. Komolyan vettem magam, órákig róttam az utcákat, míg én Alvég egyik felében locsolkodtam, a másik felében mindenki engem keresett. Engem is komolyan vettek, kaptam piros tojást, csokinyuszit, pénzt, rendben volt minden, aztán megtaláltak. Nem vertek meg, sosem vertek meg, egyszer próbálkoztak sarokba állítással, mire én közöltem, jó, de akkor ezentúl a Bogár kutyával fogok lakni. Persze, legyintett a mama, letelt a büntetés, én kiköltöztem, este hoztak be, mert nem bírták hallgatni, hogy nyüszít a kutya.

Szeretett volna nyugovóra térni, de nem volt hova, aludtam a kutyaházban. Mama felnőtt koromig a szövetségesem és barátom maradt, pedig nagy harcaink voltak. Eltelt egy szűk évtized, itt a húsvét, nincs mama, nincs nyolcas fonással készült foszlós kalács, a paprikavörös duzzogás is a múlté, meg a hülye mazochista szokások is, tavaly már sütöttem kalácsot, idén enni is fogok belőle, mert a másik mamától megkérdezem, hogy kell, nem a húsvéti magazinból sütök.

Egyszer majd megtanulom a nyolcas fonást is. Anyi, igen, kalácsot, hagyjuk azt a rétest. Írom, mongyad. Anyu, tedd vissza a fogad, nem értek semmit, igen, voltam a temetőben, nem gazos a papa. Nem érdekel, hogy a Juci néni nem futtatja föl és úgy is jó, most futtassam vagy ne? Jó, írom, de olvasszam fel a zsírt? Jó, igen, apu oda'tta a névnapomra, az a neve hogy bromélia, igen szép, igen, tudom, hogy te mondtad, hogy utálom ezt a virágot, hány evőkanál cukor? Már nem fűtenek, mér'? Megfázik? Bazmeg, nem káromlom, most mi ez a hülyeség, nincs is templom, tudom, hogy római katolikus vagyok, akkor a dunyha alatt, jó. Ha elválik az edény szélétől, de az hány perc? Anyu, nekem ebből cikket kell írnom, nem írhatom, hogy az apjafaszatuggya, de egyébként is, ez káromkodás, nem írhatom le. Jó, örülök, hogy elvetetted azt a sok szart, közbe’ meg te meg nem eszed. Nem, még dolgozom. Igenyössen kimegyünk vasárnap, mama sodorjam közbe’ vagy csak fonni kell? Az ÖregKörösztanyi nem lisztezte meg, csinált neki talpat, írom, hogyne. Megkenem. Hogyne lenne toll. Persze, felírtam mindent, jóvan, nem baj hogy a fogad benn maradt a présházba’ és má’ nem mész ki mer’ beűtek a tyúkok, majd kelesztem még a sütőbe’ is, kösz, jóccak, időbe' megyünk, tudom, hogy bezzeg a reformátusok, nem voltam a keresztúton, dolgozom anyu, faszom, ortodox a család másik fele, igenigen, még szerencse hogy zsidó is van, anyu mennem kell, vigyázz magadra, jó, kimegyek a Dezsőbáttyához is a temetőbe, ő egyébként zsidó vagy református volt? Tudom, a csetnik fajtámat, de én csak egyszer káromkodtam, jó majd szülök én is hármat, mint a Livike, szia.

Zoli? Hazafelé hozzál valami normális narancslét. Ja, a camparihoz. Neem, nincs semmi gond, miért lenne, este kalácsot sütök. Igen, beszéltem a mamával, honnan tudod, hívott?

Pontos, követhető recept Limarától: Fél kiló lisztet, két deka élesztőt, két egész tojást és egy harmadiknak a fehérjét, három evőkanál cukrot, két és fél deci tejszínt meg egy csipet sót összedagasztok. Kézzel, mert a robotgép mikor máskor döglene be? Kapkodó mozdulatokkal dagasszunk, belemarkolva a tésztába, ha szuszogó hangot hallunk, örüljünk, jól csináljuk. Meleg helyen kétszeresére kelesztem, háromfelé szedem, hurkákat sodrok belőle. Sodrás közben tekerjük is meg néhányszor. Összefonom a hurkákat, a két végét a kalács alá fordítom, megkenem a tetejét tojássárgával. További fél órát kelesztem, majd 180 fokon fél órát sütöm. 

Sütöttek már foszlós kalácsot?

Ez a fej című tányér. Széplelkeknek jön holnap a foszlós kalács, most koncentráljanak a tányéron található, sajnos nem ehető virágokra, mert két lenézett, de varázslatos konc következik, együtt.

Fotó: Lukács Dávid/The PIG

Véletlenül maradt meg a nyelv a pofával. Ez egy ilyen háztartás, furcsa képletek kerülnek elő váratlan pillanatokban. Bár a pofa és a nyelv szorosan összetartoznak egész életükben, szerkezetük különbözik, a pofa vaskos, ragacsos rostokból, a nyelv egyedi ízű, tömör húsból áll. A fejen kívül van még egy közös pontjuk, mindkettőnek a lassú, hosszú ideig tartó főzés, konfitálás, vagy a szuvid áll jól. A Párizsban látott, változatos vörösborban főzések (súlyos vörösben, zöldségekkel főtt burgundi marha, és hasonlók) mentén indultam el, de sertésből, mert az volt a pulton, és fehérborból, mert az volt a hűtőben.

• egy sertésnyelv, két sertéspofa (lehet marha is, akkor más bor kell)
• egy palack (ha pácolás is lesz, egy láda, úgy marad biztosan másnapra) száraz tokaji furmint (ez volt otthon, a marhához súlyos vörös, mondjuk jófajta cabernet sauvignon való)
• 5 db gyöngyhagyma/salotta/mogyoróhagyma
• egy megtisztított, feldarabolt répa
• négy gerezd fokhagyma szétlapítva
• egy szárzeller, feldarabolva
• 3 szál friss kakukkfű
• 5 szem egész bors
• só
• méz opcionális

A zöldségeket, fűszereket és a húst egy lábosba teszem, felöntöm a borral és egy éjszakára elrakom a hűtőbe. Ez a folyamat el is maradhat. Ha túl sok bort szív fel, kipótolom, ha előző este elfogyott a bor, akár alaplével, és lassan gyöngyöző vízben puhára főzöm a húsokat. Kiveszem a léből, amit leszűrve visszaöntök a lábosba és sűrűre forralom. Innen két lehetőség van. Vagy ebbe a szaftba forgatom a még egész húsokat és utána szeletelem, vagy a hidegen tálalt húsok mellé csicsázom a szaftot. A szaftot ér mézzel butítani, sokkal népszerűbb lesz, csapatostul jönnek majd aranyosan tunkolni a platnihoz a kis kenyereikkel.

Egy teljesen vegyes társaság jutott a fenti falatokre Dávidék műtermében, és senki se problémázott a nyelven, pofán, nagy biztonsággal le lehet tenni mindenki elé, pláne szeletelve. Csinos lányok szedtek mellé a fejsajtból és a disznósajtból is, öröm volt nézni.

Hogyan főzik a nyers nyelvet?

Feszülten figyel mindenki. Két perce még nagy ováció mellett fedték fel az órákon át készült templomot a faluból, vagy a cukormázzal kicsicsázott hintót. Most az ütéseket várják, késsel, ököllel, bármivel, csak pusztuljon, törjön szét, repüljenek az édes szilánkok.

A lakodalmas grillázstortát sok munkával elkészítik, hogy porrá zúzzák. Minden gyerek kedvence ez a pillanat az esküvőkön, ami csak ilyenkor elérhető, soha máskor. Aprólékosan kidolgozott részletei a feledésbe, majd másnap, a lakodalmas csomagba kerülnek, pár szelet impregnáló hatású torta mellé.

A grillázs jelentése a francia vonalon elindulva olvasztott vaj, karamellizált cukor és csonthéjasok beleforgatva, majd kihűtve. A X. század küszöbén még orvosságként, köhögésre és az emésztés serkentésére használták, de akkoriban a fájdalomcsillapítás is másról szólt. A XIV. századra csemege lett belőle, a dió, mogyoró, ánizs, fahéj, illatosan, a karamellizált cukorral egyszerű édesség volt. Lakodalmakon a XVII. század óta szolgálják fel.

A hagyomány szerint, ahány darabra töri közösen az ifjú pár a grillázstortát, annyi boldog évet fognak együtt tölteni, ezért a mai napig adhatjuk ajándékba esküvőre. Sokan hiszik, hogy a grillázstortát nem lehet megenni, olyan kemény. Az igazi valójában ropogós és a sok diónak köszönhetően mégis könnyen rágható. Csakis minőségi grillázstortát tessék széttörni, semmi mást.

Ha grillázstortát rendelünk, nagyon fontos a szín. Ha ugyanis a lapok nem egyforma színűek, valószínű, hogy a leeső darabokat újraolvasztották, és ezek keserűek lehetnek.

A grillázstorta helyett a grillázsos nápolyit bárki el tudja készíteni. 

10 dkg. cukrot, 10 dkg. pörkölt dióval megolvasztunk, karamellizáljuk, majd kivajazott tálba öntjük még melegen. A tálban kihűlt, vagy a lagziból hazahozott grillázst apróra törjük, amire leginkább egy mozsár alkalmas, de ezt a munkát senki se fogja szeretni, védőszemüveg viselése kötelező. 4 tojás sárgáját, lassú tűzön 10 dkg vaj és 10 dkg cukor keverékébe belefőzünk. Alacsony lángon, folyamatosan keverve, különben összecsomósodik. Ha kihűlt, belekeverjük az összetört grillázst, jól összekeverjük. A lefektetett ostyalapokat bekenjük a krémmel, rétegezzük, majd egy éjszakára lesúlyozzuk. Másnap már vágható és ehető, de kevés lesz, ebből nem lehet eleget készíteni.

Ha mégis otthon készítenénk grillázstortát, a formázható cukorban olyan lehetőségek vannak, amivel bármekkora giccset alkothatunk következmények nélkül, úgyis széttöri valaki. Bízzuk mégis inkább profikra, hiszen, csak ők tudnak gólyákat, bölcsőket és páros galambokat alkotni kivételes technikájukkal.

Grillázstortakészítők itt.

Törtek már szét grillázstortát?

Bár semmi különleges téma nem volt benne, de a neve annyira egzotikus, hogy úgy döntöttem mindenképp belevágok, lesz, ami lesz. De könnyítettem az ügymeneten: a marcipánt nem én készítettem. Gőzöm sincs, hogyan kell, miből van.

A marcipán így készül

De még csak nem is boltban vettem, hanem egy cukrász-termelő műhelyből kértem, és ez volt a szerencsém.

A rétegek elkészítésének sorrendje szabadon választható, tudnak várni egymásra. A tésztával kezdtem, kakaós piskótaszerűségre van szükség. Először a lisztet a porcukorral és a sütőporral dolgoztam össze, miközben a robotgép a vajat elegyítette a tojásokkal. A lisztet kanalanként adagoltam a vajas tojásokhoz, miközben a robotgép a legalacsonyabb fordulattal dolgozott, így is szétcsapta a fehér port, jutott mindenhova. De ez még hagyján, amikor a lisztes cucc elfogyott, és elkezdetem a kakaó port adagolni, akkor lett csak igazán barna hóesés a konyhapulton.

recept
Hozzávalók 8 személyre:
5 evőkanál porcukor
3 evőkanál vaj
2 db tojás
10 dkg liszt
2 evőkanál kakaópor
1 teáskanál sütőpor
csipetnyi só

15 dkg marcipánmassza, helyett 1/2 kg

A jégkrémhez:
2,5 dl tejföl
8 dkg mentás csokoládélap
2 db tojássárgája
10 dkg porcukor
1 tasak vaníliás cukor
1 teáskanál kakaó
pár mentalevél
recept vége

Sikerült eltalálni a megfelelő méretű tepsit, és amíg a tészta sült, nekiláttam a jégkrémnek. Itt elkezdtek tornyosulni a felhők, mert már a bevásárlásnál kompromisszumot kellett kötnöm. A recept ugyanis mentás csokit ír elő, olyat viszont nem kaptam. Helyette vásároltam After Eight nevű csokit, ami ugyan mentás, de nem abban a formában, amire szükségem lenne. Ez is megfelel, csak kicsit macerás a végeredmény kezelése.

Elmostam tehát a robotgép edényét, majd beleöntöttem a tejfölt, a porcukrot, a kakaóport és a vaníliás cukrot. Alacsony fordulton simára kevertem, majd belevágtam az ablakpárkányon, egy cserépben növő mentáról néhány felaprított levelet, majd jött a két tojássárgája.

Ezen a ponton jönne a szintén apróra darabolt mentás csoki, de az After Eight masszája miatt itt jött az első csapás. Nekiláttam felaprítani néhány kockát – kimértem hány darab adja ki az előírt súlyt -, de ragadt mindenhez, nyúlt mindenfelé, végül én lettem a győztes, és a krémhez csaptam a ragacsos, darabos képletet.

Könyörtelenül belekapartam minden apró darabkát az edénybe és tovább robotoltam. A tészta közben megsült, kivettem a sütőből és a pulton hagytam kihűlni. A krém állaga kezdett homogén lenni, lekapcsoltam a robotgépet, és az edény tartalmát átöntöttem egy olyanba, amit be tudtam rakni a fagyasztóba. Átöntés közben megláttam, hogy az After Eight csokidarabkák alulra törekednek, nem olvadnak bele a krém folyós részébe, mint mentás töltelékük. Emiatt kell kicsit figyelni majd a szervírozásnál, amit már említettem.

A krém ment a fagyasztóba, a marcipán massza pedig a nyújtódeszkára. Ekkor derült ki, hogy szerencsém van a friss, puha, előre gyártott marcipánnal. A recept 15 dekát ír, én közel fél kilónyit kaptam, és pont ennyi kellett, hogy be tudjam borítani a tésztát. Nem tudom mekkora méretűre kellett volna sütni a tésztát, hogy 15 deka marcipán elég legyen. Ha 10x10 centis négyzet alakú tepsiben sütöm, akkor talán elég lett volna, csak úgy húsz centi magas lenne. Így viszont pont harapható magasságú a tészta, pont olyan vastag a marcipán, hogy ne domináljon sem kinézetben sem ízben. Kinyújtottam a marcipánt, és beterítettem vele a tésztát. A menta miatt eleve zöld színű marcipánt kértem. Lehetne más színű is, de szerintem így elég jól néz ki.

Mikor a jégkrém megfagyott, jött volna a következő lépés, de itt ismét el kellett térnem a recepttől, és ismét úgy, hogy közben fogalmam sincs, hogyan lehetne betartani az előírást. Mert a recept szerint a megfagyott krémet rá kellene kenni a marcipánra. Már eleve ez a rákenés sem működik, hiszen a keményre fagyott cuccot, mivel lehetne kenni? És hogyan? És vajon meddig tartja magát, miközben melegszik és olvad? Elárulom: semeddig.
 

Sajnos a fagylaltgép a megoldás, vagy húszpercenként egy villával habosítani a krémet fagyás közben, így lesz fagyott és laza szerkezetű.

Úgy folytatódott az ügymenet, hogy a marcipánnal burkolt tészta maradt, ahogy van, csak tálalásnál vettem ki a fagyasztóból a krémet, és csak a felvágott süti szeletek tetejére készítettem belőle kis gömböcskéket, figyelve, hogy az edény aljáról ne kaparjak krémet, mert ott vannak a csokidarabkák, amik rontanák az összhatást. Mikor elfogyott a tésztás marcipán, akkor szépen kikanalaztam az edényből a csokidarabkás maradék fagyit, ami önmagában sem volt rossz.

Puha zsír és bőrréteg borította porcogó, a fülnek az állaga a lényeg. Egyetlen rajongó sem hivatkozik az ízére, a fül a ropogós és a kocsonyásan krémes önálló egyesítéséért szerethető. Másoknak pont ugyanez a baja vele.

Fotó:Lukács Dávid/The PIG

A kocsonyások, hideg garázsban, zokniban és papucsban a legbizarrabb alkatrészeket kutatók, farokvadászok, orrvásárlók és fülevők receptje ez. A csak a leve, színhúst ugye tettél bele felekezet nem fog rákattanni a borban főtt fülre se, legfeljebb megkóstolják.

A fül állagára szerettem volna egy kocsonyalétől mentes, napsütésben, a teraszon feladható megoldást. Kínaiban ettem párszor egy ánizsos, édeskés fület, azt a receptet kutattam ki. A zöld kiegészítések önállóan történtek, de azok nélkül az édes rizsborban, ánizzsal, fahéjjal főtt sertésfül egy furcsa állagú, és nem olyan jó karácsonyi süteményre hasonlít. A zöldségekkel elkeverve látomás.

hozzávalók:

• 5 db sertésfül, alaposan letisztítva, szőrtelenítve
• 1 üveg (7,5 dl) rizsbor (nem érdemes beleinni, legközelebb portóiban fogom főzni)
• 1 dl jó minőségű szójaszósz
• 2 db egész csillagánizs
• 2 db 3 centiméteres fahéjgyűrű
• só

A füleket egy lábosba rakom, leöntöm a borral, szójaszósszal, mellédobom a fűszereket és úgy 3 óra alatt puhára főzöm. A füleket kiveszem, sűrűbbre forralom a maradék levet, és a füleket újra összemelegítem vele, majd leöntöm a szaftot. A fül szép sötétbordó lesz, a lakás illatos, ez vitathatatlan előnye a vágóhídi bűzt eredményező kocsonyához képest.

A saláta:

• egy csokor koriander
• 3 szál újhagyma (a zöldje is)
• két csilipaprika
• két lime leve
• olívaolaj

A koriander leveleit letépkedem, a hagymát, csiliket hajszálvékony szeletekre vágom, elkeverem a fél centis csíkokra szeletelt, szobahőmérsékletű füllel, meglocsolom olajjal, citromlével.

A harsány zöldfűszerek szépen felülírják a fahéj, csillagánizs és az édes bor nálunk túl mélyre rögzült jelentését, előételnek, sörkorcsolyának kiváló fogás.

Szeretik a fület?

Nyersen? Halat? Kezdődik, minden egyes haltatárnál, cevichenél futjuk szorgosan a köröket. A szusinál nem, mert az nem nyers, mi. Nyers az is, sőt, nyersebb, csak a sok rizs körülötte megzavarja az élelmiszerbiztonsági hobbistát. Mint a sztéket átsüttető marhatatárevők, emberek, következetesség, könyörgöm.

Nem tudok lejönni a balzsamecetpötyögtetésről

A harcsatatár tonhalnak indult, de tonhal nem akadt megfelelő minőségben. Makréla, harcsa, makréla, harcsa, ec-pec, kimehetsz, így lett harcsatatár, nem mintha lett volna fogalmam a végeredményről. Édesvízi halra tengerinek ismert technológia, nincs ezzel semmi baj, de az ízéről senki sem beszél.

Nyers, pontosabban citromlében rövid ideig főzött (marinált) halat nem sokat ettem még itthon, így a harcsával párosítani új volt. Minden tengerparton kerülnek halak citromlébe, Mexikóban van egy minden halevőt megríkató, korianderes, csipős, nemzeti tatárféleség fekete sügérből, és ott találkoztam egész Latin Amerikára kiterjedő, változatosan elkészített marinált salátával, a cevichével (szevícse) is. A ceviche, és a sügértatár kicsit nagyobb, fél, egy centis kockákra darabolt halból készül.

Tatárnak minden zsíros és rendkívül friss hal jó alapanyag, ilyenek a tonhal, lazac, makréla, hering, fekete sügér, harcsa, sőt, a ponty. Egyedül a pontyot nem próbáltam még, gyűjtöm a bátorságot és keresem a tökéletes, folyóból kifogott egyedet. Hozzávalók:

• 1/2 kg alaposan megtisztított, szálkátlanított hal, késsel apróra vágva
• 2 dl frissen facsart lime, vagy citrom leve
• egy evőkanál apróra vágott csilipaprika
• 2 gerezd apróra vágott fokhagyma
• egy evőkanál apróra vágott, friss petrezselyem, kapor, vizitormalevél, koriander, bazsalikom kinek melyik a kedvence, de ezekből elég egyféle
• egy kiskanál őrölt korienadermag
• egy kiskanál frissen reszelt gyömbér (megy az édesvízi halakhoz is, váratlan fordulat)
• egy kiskanál durvára őrölt bors
• egy kis fej, apróra vágott lilahagyma
• egy lime, vagy fél citrom reszelt héja
• 1/2 dl olívaolaj
• só

A felvágott halat elkeverem a citromlével és fél órát hagyom a hűtőben állni. Tálalás előtt hozzáadom a többi fűszert és pirítóssal tálalom. Kis mennyiségben előételnek, de nagyobb adagban főételnek is feladható.

Ilyen egyszerű ceviche, a fenti halak, harca mellett fehér húsú tengeri halakból, elsősorban sügérből, akár garnélából, homárból is elkészíthető, a friss és nyers alapanyag elengedhetetlen -a fagyasztott tengeri sütőhalak nem alkalmasak erre se, semmire-, nálunk az egyelőre fólia alatt erőlködő zöldségek miatt majd nyáron kerül elő ez a téma bővebben. A tonhalnak, lazacnak nem áll túl jól a ceviche, azok tatárnak, carpacciónak jobbak:

• 1/2 kg megtisztított, szálkátlanított, 1 centiméteresre felkockázott hal
  
• 7 citrom leve
  
• 1/2 vej vöröshagyma finomra vágva
  
• 2 kisebb paradicsom felkockázva
  
• 10 db zöld olívabogyó
  
• egy zöld hegyes erős paprika apróra kockázva
  
• 4 evőkanál finomra vágott, friss petrezselyem
  
• 5 evőkanál finomra vágott, friss koriander
  
• 1 dl olívaolaj
  
• 10 dkg jalapeno, felcsíkozva
  
• egy szál apróra vágott oregánó
  
• só, bors
  

A halat a citromlével jól elkeverve negyed órát kell pihentetni, majd leszűrni. A többi hozzávalót külön összekeverve kell a savtól kifehéredett halhoz adni és tortillával, vagy pirítóssal tálalni. Tökéletes nyári étel és nyugodtan elkészíthető az elérhető és megfizethető harcsából.

Nem merném a marhatatárnak küldeni, mert nem egy kategória. A harcsatatár friss szájöblítés egy érlelt marhahúsból készült, nyereg alatt puhított ízű marhatatár mellett.

A zsíros harcsában vannak lehetőségek a joggal imádott paprikáson, káposztán, rántotton túl, érdemes kipróbálni egyszer így is.

Mit készítenek harcsából?  

Telefon húsz percenként csörög, elő kell vennem a mélyhűtőből az eljegesedő krémet, és egy villával felhabosítani. Ezt hatszor kell megismételni, mire megkapom a tökéletes állagot. A folyamatot pálinkákon, rozé malackarajokon és szétrepedő flanokon keresztül is folytatni kell, húsz percenként, szigorúan, pontosan. Képtelenség.

A csípősen érett, erős illatú kéksajtokat nem könnyű egy mondatba illeszteni a fagylalttal, itt pedig egy szóban szerepelnek. A szalonnafagylaltnál is vadabb téma, csak étteremből ismertem, most készítettem először. Fagylaltgép nélkül.

A profiknál tapasztalt ízek után úgy képzeltem, hogy összesajtozok egy tejszínes angolkrémet, de beugrott egy recept, amit Eszternél olvastam. Ennek az arányait követtem, de olvasva is túl édesnek tűnt. A fogást flan és sajtok közé képzeltem, édességét a kettő közé kellett belőnöm, a talált recept pedig a flannál édesebbnek tűnt. A méz mennyiségét levettem, és itt jött az egyik kedvenc édes-sós ízpárom, a dió és a rozmaring ötlete, erőteljes sajtok nagy barátai.

Fejenként egy kanállal elég belőle, ez nem a Szex és New York elé vödörrel betelepedős fagylalt. Nem is igazán fagylalt, amit nem kedvelek, de ezt a pikáns, sós játékot imádom a jéggel. Ez a mennyiség úgy 5-6 gombócnyira elég.

• 1 tojássárgája
• 1/2 dl tej
• 1/2 dl tejszín
• 5 dkg kéksajt, jelen esetben gorgonzola piccante
• 1 evőkanál méz
• öt centis rozmaringszár
• 10 db féldió
• 1 evőkanál cukor, só

az öntethez:

• 2 evőkanál cukor
• 1 dl balzsamecet
• egy szál rozmaring

A tojást elkeverem a mézzel, tejjel, tejszínnel, hozzáadom a rozmaringot, és nagyon alacsony lángon sűrű krémmé főzöm. Belekeverem az összetört sajtot, a karamellizált cukorba forgatott diódarabokat és a mélyhűtőbe rakom.

Fagylaltot lehet készíteni gép nélkül, de önfegyelmet kíván. Húsz percenként egy villával alaposan el kell dolgozni a szép lassan, a doboz szélein gyorsabban megfagyó krémet. Hatkor tökéletes volt, habos és jéghideg. De ekkor elfogott a rettegés, új vendégek jönnek, akiket legalább elsőre, nem a megszokott, megeszed, örülsz, koszos a poharad, hát nem tudod eltörölni stílusban kéne szeretni. Miért van még itt a felmosóvödör? Úristen, hogy néz ki ez az átkozott kerámialap, hol a késem, szétrepedt a rohadt flan, miért pont ma reped szét, még soha nem repedt szét, elfogyott a hajzselé, mit csinálsz, séfkéssel hegyezem a szemceruzát, igen, a hegyező odalett, nincs másik harisnyád, miért, lyukas, francba, kiesett egy kő a cipőmből, hol van, most rögtön iszom egy pálinkát, adjál nekem is. A multitaszk nekem sem megy, szerencsétlen, krémlazítási időt jelző telefon le lett tompítva, ne ugráljon, mit akar, ne akarjál semmit.

A para persze gyorsan elszállt, akkor már ezért nem érdekelt a fagylalt akció. Nyolckor jutottunk a tömbbé fagyott kéksajtig. Fogyasztásig igényli a törődést, cserébe kockává keményedve se megy tönkre, mindig újrakrémesíthető. Ez a tojásos krém fagyasztás nélkül kiváló öntet, articsókára, spárgára, akár céklára, krumplira, a kéksajt tetszés szerint helyettesíthető parmezánnal, pecorinóval.

A fanyar, illatos balzsamecet nagyon kell a zsíros, tömény krém mellé, hasonló, mint amit a mandulás süteményhez használok, csak máz állagig sűrítve. Cukrot karamellizálok, felöntöm az ecettel, rozmaringot dobok mellé és sűrűre forralom.

Ettek már sós fagyit?

Kávés-mogyorós kocka. És valóban kockának indult, csak mikor elkészültem a tésztával, akkor láttam, hogy ahhoz a mennyiséghez nincs elég nagy tepsim, így tortaformába öntöttem.

A süti elkészítése egyáltalán nem okozott problémát, már csuklóból gyártom a tésztákat, és a krémeknél figyelek, nehogy olyasmibe fussak, ami tudás híján elronthatja a cuccot. Angolkrémet azóta már bekötött szemmel keverek, és ez nem nagyképűség, hanem, de mégis az, bocsi. Itt mondjuk nem volt szükség angolkrémre (azt hittem), de a karamellmassza erősen megdolgoztatta az ujjaim a Google felett. Persze lehetne simán karamell pudingot gyártani porból, de amióta tudom, hogy az műanyag, azóta már meg sem fordul a fejemben.

Összekevertem vajat (nem margarint) cukorral, vaniliás cukorral, kis sóval. Amikor már massza alakot öltött, egymás után, de szigorúan egyesével hozzáadom a kilenc tojás sárgáját. Ekkor már sejtethettem volna, hogy sok és persze tömény is lesz, de a rutin hiánya, ugye. Miközben keveredett az előtészta, ledaráltam húsz deka mogyorót (nem földit, törököt), és elkevertem 45 deka liszttel. Ebbe az enyhén barnás porba öntöttem két deci kávét. Arabika, enyhén pörkölt, állítólag az Omnia is jó, de azt nem próbáltam még. Már sejthető, hogy ezt a kávés poros dolgot pedig hozzáöntöttem a vajas cukros tojásos masszához. És ez itt igazából ennyi. Jól összedolgoztam, és egy nagyobb bödönbe öntve félreraktam.

Még mindig csak egy keverőtálam van a robotgéphez, így el kellett mosni a következő keveréshez. Ekkor a már elhasznált sárgájú tojások maradékát, a fehérjéket vertem habbá, igen, már ez sem okoz gondot, figyelni kell és kész. Ezt a kőkemény habot óvatosan beledolgoztam a félretett tésztába. A keverő kanalat nem ütögettem az edény oldalához, mert ezekből származnak mindig a bajok. Ekkor jött a tepsiméret-probléma, és a tortaforma megoldás. Így ment a sütőbe 175 fokon, fél órára.

Ezen a ponton jön a karamellkrém. A számomra is egyszerűnek tűnő receptet megvan, de szemem előtt lebegett a múltkori üvegszerű karamell képződmény. Annak most pont az ellenkezője a cél. Folyós, puha lágy. A receptet elolvasva szerencsére rájöttem, hogy ez megint csak egyfajta angolkrém, és már nem is féltem tőle. Pirítottam egy kis cukrot, amit aztán tejbe öntöttem, és felforraltam. Eközben további tojásokat törtem fel, és kevertem el még egy kis cukorral. Ehhez aztán hozzáöntöttem a hűlőben lévő tejes cukrot, és az egész egyveleget alacsony lángon főztem, miközben kevergettem a letapadás ellen.

Itt felmerült bennem, hogy tényleg fontos-e, hogy az óramutatóval megegyező, vagy épp ellentétes irányban keverjük. Vagy nyolcasozzam? Ha egy irányba elkezdtem, akkor mindig abba az irányba keverjem, vagy válthatok irányt? Vagy ez tökmindegy, nem kell vele foglalkozni, a lényeg, hogy ne ragadjon az alja az edényhez?

Mikor a tészta elkészült ismét jött méret dilemma. Ilyen magasra még egy tésztám sem nőtt, és nem is számítottam rá. Mellesleg karamell krémből is brutálisan sok lett. Ezért aztán a tortaformából kivett tésztát vízszintesen kettévágtam, hogy megkenjem a közepét is krémmel. A felvágás után láttam, hogy ez is elég töményre sikerült, van benne anyag rendesen, és jobb is, ha kicsit lazít rajta a középső krémréteg. A maradék krémmel megkentem a tetejét, és igazi tortát alkottam. Kari első tortája.

Nem csak a fotóhoz, hanem a tálaláshoz is előre terveztem a díszítést. Félbevágott sárgabarackot és a darálóból véletlenül megmenekült egész mogyorót tettem a tortaszeletek tetejére. A véletlenszerűen rászórt szárított hangyának tűnő darabok igazából csokik, de ezt úgyis tudja mindenki. Viszonylag hamar elfogyott, pedig villával kellett enni.

Hajnali fél hat, pálinkához még korai, a kávét nem kívánom. Elfelejtettem kikapcsolni a telefonos ébresztőt, nem baj, így még mélyebbre tudok zuhanni az önsajnálatba. Van okom rá. Sose szerettem ezt a nyugdíjas geodétáknak való lomha dögöt, arra való, hogy a Józsi bácsi szombat reggel kiálljon vele a garázsból, aztán ötvennel, az ötödiket soha nem használva beguruljanak a mamával a városba, és ott minden más úrvezetőt tönkretegyen idegileg azzal, hogy a közlekedésben való részvétel miatti szorongásában az első bal kanyar után kinn felejtse az indexet.

Ahogy a gagyi műszerfalat sem bocsátottam meg soha az Opelnek, azt sem fogom, amit pénteken a szervízben mondott a srác, már akkor gyanús volt, mikor levette az olajos bézbólsapkát. Ilyet csak gyász esetén tesz az ember. Motorcsere. Összeszűkült szemekkel, szó nélkül fordultam ki az ajtón, rá se néztem, nem fenyegetőztem azzal, hogy felgyújtom, az már tavaly megvolt, le se köptem, mint tavalyelőtt, azóta már egyébként is sokkal nőiesebb vagyok. Ha a Szörnyre gondolok, még mélyebben hasít belém a fájdalom.

Az autó volt. Igen, az ezerkettes Zsigám. Olaj, víz, benzin, ennyi. Semmi hiszti meg arisztokrata nyavalygás. Sírtam, amikor eladtam, pedig akkor már másfél éve állt a házunk előtt, néha felcsengettek a gyerekek, hogy játszhatnak-e benne. Játszhattok. Olyan állapotban volt, hogy már a nagybátyám is legyintett rá, pedig ő választotta nekem. Az elejére festett kiterjesztett szárnyú sas már nekem is sok volt, mint ahogy a metálkék színt se tudta befogadni a gyomrom, egy Zsigulinak pirosnak kell lenni, de akkor is, gyönyörű idők voltak. Most meg beledöglünk anyagilag egy F Astrába, csoda, hogy depresszióba hullok szombat reggel?

Érzem, hogy a gyomromból kúszik fel a düh, most akkor olyat főzök, hogy még. A ragadozók eltökéltségével indulok a konyhába, állati hörgéssel nyitom ki a hűtőt és veszem elő a húst, amit kézbe fogva, marcangolva, szörcsögve fogok enni, úgy szívva ki belőle a nedveket, ahogy a kocsi szívja le a bankszámlánkat. Nyakleves, pulykából, bosszúból.

A nyakat pedig paradicsomszósszal fogom megenni, mert vért kívánok. Megmosom a nyakat, hideg vizet öntök rá és lassú tűzön felteszem főni. Megpucolom a zöldséget, répát, hagymát, két-három gerezd fokhagymát, zellert, megmosom a petrezselymet, előkészítem a sót és az egész borsot. Gyöngyözik, lehabozom, sózom. A grízgombóchoz szétválasztok egy tojást, felverem a fehérjét, a sárgájához hozzákeverem a habot, sózom és annyi darát szórok hozzá, hogy lágy tésztát kapjak. Félrerakom, hadd pihenjen. Mikor félig megfőtt a hús, hozzáadom a leveshez a zöldségeket, ha kell, újra megsózom és készre főzöm. Ha kész, kimerek belőle, és a gyöngyöző levesben főzöm ki a gombócokat.

Sertészsírból és lisztből zsemleszínű rántást készítek, ide most ez kell, rántás, liszt, magyar virtus, semmiféle olívaolaj és bazsalikom, az ott a dolcsevíta, ez meg a keserű magyar valóság. Félrehúzom a tűzről és beleöntöm a mama-féle paradicsomlét. Ha kellően besűrűsödött, ördögi vigyorral kinyitom a konyhaszekrényt, motorcsere, hogy rohadnál szét ott, ahol vagy, és hozzákeverem a cukrot.

Mikor főznének egy nyaklevest?

Első találkozásom az olasznak mondott konyhával a bajai Gyors Büfé milánói spagettije volt. Zsíros, fűszerpaprikás lében úszó, öt centisre összetört tésztadarabkák alól felbukkanó konzervgomba, de kit érdekelt? A szombat délután megkoronázása volt. Anyuval kiöltözködtünk, felsétáltunk a városba, a mozi előtt már összegyűlt a tömeg, és én roppant büszke voltam, hogy a fél hatos előadáson nézhetem meg a filmet. Akkor már csak felnőtt kísérettel mehettek be a kiskorúak, és én még bőven az voltam.

A következő olasz állomás a bolonyai spagetti volt. Hús és tészta, hogyne vesztettem volna el a fejem! A bolonyai rövid idő alatt a mániám lett. Az olasz konyháról akkor sem volt több fogalmam, mint hat évesen, tengeri halakról, olíváról, évekig érlelt sajtokról nem is hallottam, de a bolonyai fogva tartott. Fogalmatlan voltam és beavatottá akartam válni. Megszállottan kerestem az autentikus receptet, úgy akartam megcsinálni, ahogy az olaszok eszik, mit számított, hogy a bolonyai spagetti nem is létezik. Sokszor, sokféleképpen megfőztem, borzasztó nyolctojásos tésztákkal, ész nélkül szórtam bele a szárított oregánót, mert nálunk olasz kaja nincs oregánó nélkül, és az olasz kaja tészta valamivel, sokan még ma is így gondolják, én már nem.

Az utolsó lökést az adta, mikor szembesültem a milánói borda elnevezésű fogással, ez egy bődületes szelet rántott hús volt, piros tésztával. Hát ilyet biztosan nem esznek, gondoltam, és éreztem, hogy igazam van. Baján már évek óta nincs mozi, a Gyors Büfé is bezárt, szaporodik fogamban az idegen anyag, és egyre több időt töltök természetes fényben a teraszon azzal, hogy az ősz hajszálakat egyesével kitépkedjem, de nyugodt vagyok, végre van  ragú alla bolognese receptem. Megérkeztem, a titkok kapuja feltárult előttem. Giorgo Locatelli, köszönöm. 

Két-három evőkanál olívaolajat felforrósítok, majd rádobom az apróra vágott, egy darab sárgarépát, hagymát, zellerszárat, egy fokhagymagerezdet, egy szál rozmaringot és zsályát (sajnos ez nem volt itthon, kimaradt) és nagy lángon keverem. Egy kiló darált marhanyakat sózok, borsozok, és a zöldséghez adom, pirítom, nem párolom, ez nagyon fontos. Nem kavartam és nélkül, hagytam, hogy lepiruljon, de a hús így is engedett egy kis levet, de a zöldség nem égett meg. Ezután tíz percig tovább pirítottam, majd hozzáöntöttem fél üveg félszáraz vörösbort. Mikor a bor majdnem elpárolgott, fél evőkanál paradicsompürét kevertem hozzá és folyamatos keverés mellett főztem, ezután került hozzá fél liter passzírozott paradicsom és fél liter víz. Felforraltam, levettem a lángot és körülbelül másfél órán keresztül főztem. Illatos mártássá sűrűsödött.

A következő dolgom az lesz, hogy beleásom magam a tésztákba. Penne szinte mindig van itthon, most is volt, azzal tálaltam. 

Jó minőségű, soktojásos taglaitelle való a ragú alá, és egy kevés reszelt parmezán a tetejére.

Bolonyait, ettek már eleget? És ragút?

Az ecetben főzés borzasztóan hangzik, de az 5 százalékos almaecet nem vegyi fegyver, és ebben a csapatólében főtt zsíros húsok meg se kottyannak a gyomornak. A hús így kevésbé lesz megterhelő egy sült oldalasnál, mert az ecet, jó hiénaanyukaként előemészti a nagy zsírokat.

Saját recept, mert ez a mexikói fogás eredetileg csirkéből készül, azt meg sütve se szívesen, nemhogy főzve. A zöld olívabogyót is lecseréltem, mert a feketét jobban szeretem.

Az ecetes hal bezzeg lecsúszik, ezen az ecetes húson hogy fennakad mindenki, nem értem. Alig észrevehetően összeszorított ajkakkal ülnek a tányér felett, összevillan a tekintetünk, nem akarom, de, akarod. Mindenki így kezdi, páran rákapnak. A levét nem kell meginni, a hús pedig pont azt az édes-savanyú karaktert kapja a szokatlan főzőlétől, amit a ruszli, a marinált hal, vagy akár a csehek ecetes-hagymás szafaládéja, az utopenec. Utóbbinak megfelelően az az olívás oldalas tökéletes kísérő sör mellé.

• 1,5 kg oldalas feldarabolva / vagy két csirkemell és két csirkecomb
• 1 dl olívaolaj
• 1/2 l 5%-os almaecet
• 5 gerezd fokhagyma
• 2 nagy fej vöröshagyma laskára vágva
• 40 dkg fekete, kimagozott olívabogyó (karakteres, erőteljes ízű, nem a műanyag fajta) / vagy zöld, kimagozott olívabogyó
• 20 dkg jalapeno paprika (vagy két erős, szárított fűszerpaprika)
• 5 ág friss kakukkfű
• 5 ág friss majoranna
• 20 babérlevél (friss jobb)
• 5 szem feketebors
• egy evőkanál cukor
• só

Az alapanyagokat egy lábosba rakom, felöntöm az ecettel és az olajjal, annyi vizet öntök rá, hogy kétharmadáig ellepje. Fedő alatt, lassú tűzön, két, két és fél óra alatt készre főzöm. Köretnek rizs a legjobb hozzá, de egy spenótsalátával is feladható.

Nem savanyú, inkább édeskés, fanyar, a rengeteg olívabogyó és a hús uralkodik benne, az almaecet csak fűszerezi.

Az utopenecet se szeretik?

Annyira belemerültem a krém készítésébe, hogy észre sem vettem, mikor a tészta a sütőben elkészült. Égett dió szagát éreztem, de szerencsére a tészta nem égett meg, csak a rászórt dió széle pörkölődött meg, amit le tudtam kaparni.

Multitaszk, gondoltam magamban. Nem lehetek olyan, mint egy iPhone. Sütés közben többfelé kell figyelni, nincs mese.

Sűrű, tapadós, tömény édességet sütöttem, felért egy rendes ebéddel. Már a készítéskor elteltem vele, mégis pár perc alatt elfogyott. A süti neve Kinder Bueno, bár semmi köze a boltban kapható csokiszelethez.

Hozzávalók:

• 6 db tojásfehérje
  
• 6 evőkanál cukor
  
• 1 evőkanál étolaj
  
• 2 evőkanál liszt
  
• 2 evőkanál zsemlemorzsa
  
• 1/2 csomag sütőpor
  
• 15 dkg durvára vágott dió
  
• 1/2 üveg mogyorókrém
  
• háztartási keksz
  

A krémhez:

• 1/ 2 liter tej
  
• 6 db tojássárgája
  
• 25 dkg cukor
  
• 1 csomag vaníliás puding
  
• 3 evők. liszt  helyett angolkrém, ugye
  
• 10 dkg csokoládé
  
• 25 dkg vaj
  
• 2 dl tejszín, helyett 4 dl tejszín
  

Recept vége

Első lépés a tészta, a magasságát tekintve, tésztácska elkészítése. A hat tojásfehérjét felvertem a porcukorral, majd hozzá öntöttem egy kanál étolajat, és két kanál zsemlemorzsát. A lisztet – mint korábban már megtanultam – elkevertem a sütőporral, és ezt a vegyes port öntöttem a keverőtálban masszásodó anyaghoz. A tetejére apróra vágott - nem darált - diót szórtam, és betoltam a 150 fokos sütőbe.

Nekiláttam a brutális krém gyártásának. Fél liter tejet kezdtem melegíteni, miközben öntöttem bele krém alkatrészeit. A korábban feltört, és fehérjéjüket már felhasznált tojások sárgáit, cukrot, vaníliarúd kikapart belsejét, és a vajat. Természetesen a pudingpor már nem játszik. Tanulok. Bár a kavarással még mindig vannak problémáim. Ez nem leégésben jelentkezik, hanem csomósodásban. De bőszen gyakorolok, nem adom fel, egyszer tuti lesz teljesen sima krémem.

Mikor elég sűrűre főtt a cucc egy tálkába kiöntöm a felét. A másik felébe még beledobálok egy tábla 70% kakaótartalmú csokit, a teljes olvadásig tovább főzöm és keverem.

Valahol az elfelezés környékén csapott meg az égett dió „illat”, így itt kis segítséget kellett kérnem, mert csak két kezem vagy ugye. A segítség kivette a sütőből a tepsit, miközben én a krémmel játszottam, mert ezt a játékot nem szabad abbahagyni, annak végzetes következményei lehetnek.

Mikor végre a krém két külön edényben hűlt, megnéztem mi történt a tésztával. Ekkor tudtam csak meg, hogy semmi komoly baj nem történt, így megnyugodtam. Elővettem egy üveg nutellát (házilag így készül), és lassanként rákentem kábé a felét a diós rétegre. Már ekkor brutális állagú volt a süti, pedig még a felénél sem járok.

A nutellára borítottam a sárgán maradt krémet, ami kicsit még meleg volt, csak tolta maga alatt az olvadozó nutellát. A simító falapocskákkal támasztottam meg a süti oldalait, de egyértelmű volt, hogy így nem lehet folytatni. Meg kell várni, amíg egy réteg megköt. Betoltam a félkész képződményt a hűtőbe, és elmentünk moziba.

Mikor hazaértünk, elővettem a hűtőből a rendesen megkötött anyagot, és ráhelyeztem a sárga krém tetejére néhány darab, pár percre tejbe áztatott háztartási kekszet. Ezután jött volna a barna színű krém, de az eltelt idő alatt ez is megkötött az edényben, és nem volt kenhető állapotban. kicsit meg kellett melegítenem, hogy folyós állagát visszanyerje. Így már rá tudtam kenni a kekszek tetejére, de az ő melege szintén megpuhította a maga alatti réteget, és megint elkezdődött a szétfolyás. A simító falapocskák ismét munkába álltak, és megtámasztották az oldalfalat. Újra a hűtőbe került a cucc, de most már csak annyi időre, amíg a tejszínből habot készítettem.

Ezt ismét nem rontottam el. Már nem először sikerül szép habbá vernem, de mindig rettegek, mikor belekezdek. A hab szép kemény lett ugyan, csak kicsit kevés, így az arányoknál írt 2 dl tejszínt nyugodtan duplázhatjuk, ha a többi mennyiséget megtartjuk. Én nem dupláztam, így a végső rétegként felkent fehér szín nem hogy vékonyka lett, de a szélekre már nem is jutott. De annyi baj legyen.

Töményen édes desszert lett a végeredmény. A krémezés pepecselése miatt csak erős idegzetűeknek és nagycsaládosoknak ajánlom. Gyerekeknek csak fél szeletet adjunk, mert attól is reggelig pörögnek a hátukon.

Multitaszk, megy?

A pacal társasági esemény, kettőnkre, magamra nem járja. Kellenek köré a belsőségevők, a fülétől-farkáig szabadkőműves társaság elvetemült tagjai, akik az ajtón belépve beleszimatolnak a lakásba, és felkiáltanak: Pacal! Nekik érdemes, sőt, nekik kell főzni pacalt. Ma Hajninak és Tomának. A pacal a birka zsigeri testvére, vannak a fanyalgók és a rajongók, utóbbik párás szemmel sikoltoznak egy tányér tekergőző rongykukac felett és csókolgatják a kezem, előbbiket nem hívom meg ilyen tányérra.

A pacal a legelfogadottabb módja a becsípősözésnek, csípősnek kell lennie, az enyhétől a zsibbasztó pokolig választhatunk. Ezzel még tovább szűkül a rajongói tábor, a fülétől-farkáig csapat pokol szekciója marad az asztalnál, csupa véreres szemű, besörözött vadember várja a kínzást, mert a pacal lassan, akár bográcsban fő, addig kiválóan el lehet fölötte elmélkedni. Kevésbé munkás a grillezésnél, hosszú leve miatt odaégni se szokott, sűrűbben lehet a hűtőláda jegében fekvő sörök után nyúlkálni. És olcsó.

A túlzottan fehér pacalt hidrogénperoxiddal fehérítik, ne féljenek a ritkán hozzáférhető drappos pacaloktól. Hideg vízben kell kiáztatni, folyó víz alatt alaposan átmosni, szokták fél citrommal dörzsölni, de jellegzetes pacalszagát soha nem fogja levetni, nem lehet megszelidíteni. Olaszországban a gyomor különböző részeire bontják, a legjobbnak a sötét színű ricciolata-t tartják, és nem fehérítik vegyszerekkel. Megmossák rendesen.

Az alapanyagot eltoljuk szőkítővel, de receptben nagyon jók vagyunk. Ettem már Mexikóban népszerű pacallevest piacon, az olaszok paradicsomos trippáját firenzei lakókocsiból, és román pacallevest is, de egy csípősre hangolt, jó paprikából készült pacalpörkölt izgalmasabb étel, és nagyobb súllyal terül szét a tányéron, talán csak a spanyolok verik. Van ilyen is, örüljünk neki. 

A pacalpörkölt a legegyszerűbb pörkölt, például nem kell pörkölni. Minden pörköltet a húst magában előpirítva, majd a pirított hagymára dobva készítek, a pacallal ezt a kört meg lehet spórolni. A gyomor súlyának harmadával megegyező mennyiségű, finomra vágott és zsíron szép aranybarnára pirított hagymára dobom, paprikázom, sózom, borsozom, és kevés vízzel felöntve készre párolom. A paprika minősége a pacalnál kiemelkedően fontos, mert ennek az alapanyagnak nincsenek olyan gazdag aromái, mint egy marhapofának. A marhapofához meg azért fontos a jó paprika, hogy a silány ne rontsa el a hús finom ízeit. Maggal darált, jó olajos fűszerpaprikát használok hozzá és ígény szerint rakok bele szárított erőspaprikát is.

Most kivételesen kisérleti pacalt főztem, a másfél kiló marhagyomor mellé került egy kiló bőrös hasalja. Úgy képzeltem, a remegősre főtt zsírkockák szépen ellesznek a ruganyos hullámokkal, mindig hiányoltam a pacalból egy kis zsírt. A felkockázott császárt egy kevés zsíron előpirítottam, majd hozzáadtam a hagymás pacalcsíkokhoz. Lett egy tanyacsárda hangulata, de mintha ez lett volna a célom vele. A paradicsomos trippa fiorentináról külön fogok írni, megérdemli.

Kenyérrel vagy krumplival?

Mostanában nem veszek receptújságokat, régebben sokat vásároltam, főleg az ünnepi számokat és a tematikus példányokat. Esős tavaszi délutánokon előveszem a gyűjteményt és átlapozom őket. Közben álmodozom. Látom magam, ahogy hablapátokkal, spatulákkal körülvéve brillírozok a konyhában, valószínűtlenül magas torták tetejét díszítem saját kezűleg készített marcipánrózsákkal. Kevésbé fantáziadús napokon azt képzelem el, egyszer sütök egy olyan tortát, aminek a krémjét négyszer kell visszahűteni és a magazin hasábján a nehézségi fokot öt kis cukrászsapka jelöli. A lúdlábtortát sincs türelmem tejszínhabbal körbepöttyözni. Megnyugszom, mert eszembe jut Tomával felállított alaptételünk, a főzés szenvedély, a sütés kémia, félreteszem az újságokat, és elfeledkezem a felkiáltójelekkel bejelölt süteményekről, meg arról, sose fogom őket megsütni.

Egy kivételével. A recept azonnal megtetszett, mert egyszerű, könnyen elkészíthető, kevés, de annál jobb alapanyagból áll és nem kell miatta szétrobbantani a konyhát. A hozzávalókat kijegyzeteltem, de a nevét nem írtam fel, így lett belőle Elba süti. Semmi köze Németországhoz vagy az azonos nevű folyóhoz, az új név az elronthatatlan rövidítéséből született.

További előnye, hogy variálható, sütöttem dió helyett darált mogyoróval, aszalt gyümölccsel, dobáltam bele apróra tört csokit, hagytam kopaszon, öntöttem le étcsokival, mindig jó lett. Ügyeltleneknek és kísérletező kedvű férfiaknak találták ki, meg azoknak, akik nem akarnak három órát gályázni egy habos csodával.

Öt tojás sárgáját habosra keverünk 15 deka vajjal és 15 deka cukorral. Hozzáadunk 10 deka durvára vágott (vagy darált) diót, egy evőkanál rumot, a felvert tojásfehérjét, 15 deka lisztet, egy citrom lereszelt héját és két marék mazsolát. Őzgerincformába öntjük és 150 fokon körülbelül 50 percig sütjük. Kész. Negyed óra, plusz a sütés. Két tálat kell elmosni utána, megszűnik az úgy ennék valami édességet nyavalygás, konyharuhába tekerve napokig eláll, vihetjük buliba is, mert nem olvad, nem csöpög, nem csurog, társaságban hanyag eleganciával viríthatunk vele a nincs egy jó recepted? kérdésre. Megkerestem az igazi nevét. Király szeletnek hívják, de az unalmas és fellengzős.

Tudnak egy pofonegyszerű sütit?

Hetekig csak a diós csukára tudtam gondolni. De pont nem volt csuka. Minden héten felírtam a listára, csuka, majd vettem helyette harcsát, pontyot, marhapofát, spenótot, bárányt. Jók ezek, de a csukát kívántam. Ez eleve ostobaság, mert készíthettem volna éppen diós harcsát, a különbség nem annyira drámai, mintha a rántotthúsvágyat kellene pörkölttel csillapítani. Mégis drámai, mert nem követtem el ezt az istenkáromlást, diós CSUKÁT akartam.

Eltelt pár hét, talán hónap is, túlvártam. Van kaland a várakozásban, de nem a Szerelem a kolera idején a kedvenc könyvem. Rutinból még mindig megkérdezem, csuka? Lassan padlizsánszezon, én még mindig a csukát keresem. Fermina Daza vajon a csukát se szerette? A szomszédban, nézd, van egy jókora. Hinnye, bő kétkilós böszmeség mered rám dühödten a fémtálcáról. Sajnos nem gondolkodtam, és megvettem. Nézd, csuka, idenézz, a harmada a feje, láttál már ilyet közelről? Nézd a fogait, befelé állnak, amit megfog, nem ereszti, apámnak egyszer gyerekkorában így járt az ujja, bizony. Ne nyúlj a szájába. Anna, hány kiló ez a hal? ... Holnap megyünk apádékhoz paprikás csirkét ebédelni, sőt, disznósajtot akartál csinálni, meg vettél nyelvet és pofát is, a hűtőben van még a bárányból. Mikor esszük meg ezt a szörnyet? Ha levágom a fejét, az már csak, csak két kiló? Igen, és te tíz dekákat eszel.

A csuka valóban nem cserélhető fel a harcsával. Sokkal erőteljesebb az íze, ami külsejével tökéletes harmóniában él együtt. Ez nem elegáns, mint a fogas, nem cuccos, mint a harcsa, a csuka a hamisítatlan ragadozóíz. Szálkás, akit zavar, a gerinc mentén irdalja be.

A hal egyre mérgesebben nézett a pulton. Fényes acélszürke bőrének jól állt az inox, a hosszú tanakodás közben szemei beestek, koponyája kezdett nagy lenni a fejére, meg fog romlani. Megpucoltam a fokhagymát, összetörtem a dióval. Fehérborban kevés zsemlét áztattam, elkevertem a diós péppel, apróra vágott, pirított szalonnával, annak a zsírjával, és citromhéjjal. A halat már egy órája kívül-belül jól besóztam, bedörzsöltem citromlével, most megtöltöttem a hasát, fogpiszkálóval megtűztem.

Alapanyagok 1 kg csukára:

• 0,5 kg dió
  
• egy zsemle
  
• 2 dl 1 üveg finom fehérbor
  
• 10 dkg szalonna
  
• fél citrom héja
  
• 4 gerezd fokhagyma
  
• só, bors, vaj

A fejével nem fért bele a legnagyobb tepsimbe, így azt kénytelen voltam ebben a fázisban levágni. Nem ez az első eset, hogy nagyobb fejet veszek, mint amire van infrastruktúra, de nem tudok letenni a negyedik emeletre képzelt, várkastélyba illő konyháról. Vásárlás közben néha elragad ez a kép, akkor cipelek haza komplett disznófejeket, tíz kilós malacokat és egy méteres halakat.

A halat 150 fokon bő fél óra alatt pirosra sütöttem, közben lelkesen dobáltam rá a vajkockákat, öntözgettem alá egy kevés bort. Legközelebb veszek két húszdekás filét és a töltelékkel megpakolva, bőrén fogom ropogósra sütni, majd megpakolom egy kis kocka vajjal és betolom a sütőbe pár percre, mintha városban élnénk. Vagy veszek egy rekordert és egy méteres grillt hozzá.

Bátor Malackaraj helyzetjelentés: Bátor Malackaraj ügyes kis disznócska, tegnap éjjel elkezdte karcolgatni a 800 000 Forintot. Szombaton kölcsönadjuk a szarvasgombászoknak, túrjon ott a következő közös melóig. Holnapig még megy a játék!

Hogyan készítik a csukát? Egészben?

Szokás szerint Kari süt, Anna beledumál, kivételesen szerdán, nem vasárnap, mert Annát megette a Bátor Malackaraj

Almás, datolyás, ricottás sütemény következik. Ebből kettőről tudtam, hogy mi, a harmadiknak csak megtetszett a neve. Ez a süti kicsit körülményesen készült. Azon a hétvégén, amikor el szerettem volna készíteni, nem kaptam ricottát. Persze akkor már tudtam, hogy ez egy olyan sajt, ami inkább túró, de mégis sajt.

A ricotta, bár szükségben, Magyarországon helyettesíthető áttört, és tejszínnel fellazított túróval, egy másik termék. Általában a parmezán készítése után visszamaradt, lefölözött (az a föl a mascarpone) íróból készül. Az írót egy kevés citromsavval felmelegítik (ricotta- újramelegített) így a bennemaradt fehérjerögök összeállnak, ez a savósajt a ricotta. Puha, édes és csak pár napig fogyasztható, mert gyorsan elveszíti nedvességtartalmát és kellemetlenre savanyodik. A legfinomabb változata a juhtejből készülő ricotta romana.

Könnyen elkészíthető otthon egy hasonló termék: egy liter teljes (magas zsírtartalmú) tejet felforralok, beleöntök 30 ml citromlét, 3 g sót és kevergetve csendesen forralom tíz percig, majd egypelenkával kibélelt szűrőbe öntöm.

A túró, szerelmünk savanyúbb. Ugyanígy, de nem friss, hanem alvadt tej leszűrésével készül.

A következő napokban viszont ráálltam a ricotta keresésre, és kiderült, egyáltalán nem olyan különleges, mint gondoltam, és az első boltban is lett volna, csak nem jó helyen kerestem, vagy a dolgozók nem jó helyre tették. A lényeg, hogy vásároltam fél kiló ricottát, és már semmi sem akadályozhatott tovább. Mivel a hétvégét anyósoméknál töltöttük, így vendégszereplésben készült a süti. Összecsomagoltam a hozzávalókat, és vittem magammal. Nem kell nagy távolságra gondolni, Budapesten belül maradtunk.

A vajat és a lisztet dolgoztam össze elsőként. A recept azt mondja, addig elegyítsük, amíg morzsakupacra emlékeztet. És tényleg úgy nézett ki, mikor leállítottam a gépet. Ekkor kapott cukrot és újra kezdődött a keverés, aminek folyamán még egy kis vizet öntöttem a masszához. És ezzel a tészta el is készült, ment a hűtőbe.

Felvágtam a datolyákat és kiszedtem a magot a közepükből. Utána az almaszeleteket is kisebbre vagdostam. A keverőtálba öntöttem a ricottát, egy kis lisztet, tejet és két tojást.És egy kis szilvapálinkát. A recept brandyt ír, de tudtam, hogy ez is jó lesz. Ezt az egészet addig robotgépeztem, amíg összefüggő, de azért folyós állagú lett.

A hűtőből kivett tésztát elegyengettem a tepsi alján, majd ráhelyeztem a datolya darabokat és az alma szeleteket. Direkt össze-vissza, nehogy a felvágáskor két gyümölcs között menjen a kés, és így olyan szelet is létrejöhet, amiben valami nincs. Aztán erre ráöntöttem a ricottamasszát, és egy egész órára ment a sütőbe.

Rettentő finom illata volt sütés közben, és a teteje is szép aranysárgára pirult. Mikor kivettem a tepsiből, már mindenkinek folyt a nyála. Aztán kiderült, hogy a datolyát senki sem szereti, sőt a sült almát sem.

Ebből a sütiből én ettem a legtöbbet, nekem ízlett. És akkor is büszke vagyok, hogy annak ellenére, hogy ennél talán csak a forralt víz elkészítése egyszerűbb. Pont úgy néz ki, mint a receptkönyvben a fényképen.

• 1/2 bögre teljes kiőrlésű finomliszt
  
• fél teáskanál sütőpor
  
• 60 gramm vaj
  
• 1/2 bögre cukor
  
• 1/2 bögre jéghideg víz
  
• az almás-datolyás rátéthez: 400 g lecsöpögtetett almabefőtt
  
• 1/3 bögre friss vagy aszalt, kimagozott, félbevágott datolya
  
• 500 gramm lecsöpögtetett ricotta sajt
  
• 1/2 bögre sovány tej,
  
• 2 db lágyan felvert tojás
  
• 1 evőkanál brandy

Vettek már ricottát?

Kislány koromban meg voltam győződve arról, a kása meg a rizs egy és ugyanaz a dolog. Hogyne lettem volna, hiszen felocsúdva a döbbenetből, hogy mégsem kell már fognom a disznó farkát, végre kedvemre lábatlankodhattam a felnőttek között, melegedhettem a kiskonyhában, ahol már az óriási piros lábasban főtt a kásásnak való. Azt szerettem a legjobban, mikor a mama bejött, lekapta róla a fedőt, ránézett, felkapta a lábost, aztán az egészet bebugyolálta a kockás asztalterítőbe. Ott gubbasztottunk a régi díványon, a kása meg én. Én lottósorsolást játszottam, a kása meg kész lett a gőzben.

Később megtudtam, hogy a kása nem rizs és a kásás hurka nem kásás hurka, hanem rizses, de még mindig kásásnak hívjuk. Mert régen az volt, Zilahy Ágnes könyvében is köleskásával készül a hurka, és sóval, borssal fűszerezi.

kása: köles, árpa, akár kukorica ledarált szemeiből készül, főzéssel

A rizses hurka nagy kedvencem, két dolgot szeretek benne az ízén kívül: ha kidurran sütés közben és hogy biztosan kidurranjon, agyonszurkálom sütés előtt a zsákvarró tűvel, mert imádom, ha kérges-ropogósra sül, és ha elfogy, mert akkor itt a tavasz. Frissen az igazi, a fagyasztót nem szereti, pár hét után „hűtőszaga” lesz, de jól van ez így, mert utána vágyakozni kell rá egész évben, és ez tovább növeli a vonzerejét.

Sokszor kellett elmagyaráznom, mit értek rizses hurka alatt. Van benne egy kis máj, de nem májas, van benne vér is, de nem véres, nem, zsemle nincs benne. De akkor milyen? Hát kásás. A rizst abalében főzzük ki, babérlevéllel. A megfőtt fejhúst és bőrt, vért ledaráljuk, kerül bele szív, tüdő, máj és szalonna is. Mindezt jól összedolgozzuk, dinsztelt vöröshagymával, sóval, borssal, majorannával ízesítjük, nálunk kerül bele leheletnyi fűszerpaprika is. Vékonybélbe töltjük és készre abáljuk. A kisült hurka fűszeres, tocsogós, nem tömény, nem zsíros, a rizs nem domináns, mert beissza azt, szinte hússá változik. Kolbásszal együtt szoktam sütni, de mindig ez fogy el előbb. Karéj kenyér, ecetes paprika. Tökéletes téltemető, elfogyott, ez a legbiztosabb jele a tavasznak.

Helyzetjelentés a Bátor Malackarajról
Bátor Malackaraj tegnapig kitúrt bő fél millió Forintot, köszönjük az eddigi adományozóknak és a felajánlóknak, és jöjjenek még többen a remek nyereményekért, amikről, itt, a linken talál több információt. 20-30 000 Forint értékű ajándékok között válogathat, csak egy ezresért. Péntekig szabad a pálya.
Fontos! Kérjük, ahogy már a legelején jeleztük, befizetéséről, utalásáról, különösen, ha e-bankon, postán keresztül teszi, küldjön egy emailt, screenshotot, csak egy sort a malackarajbatortabor@gmail.com címre, ellenkező esetben nem biztos, hogy a pénz, és vele az utalásáról az információk időben megérkeznek, azok nélkül nehézkesen tudjuk bevenni a játékba, hiába szeretnénk. A bankok nem partnereink a játékban, egy utalás napokat, esetenként heteket vesz igénybe. Ez a kérés visszamenőleg, mindenkire, haverokra, törzskommentelőkre is érvényes, kérjük, ne feledkezzenek meg róla, senkit se szeretnénk kihagyni, és információ (név) híján a szombati bulira is nehézkesen tudunk bárkit regisztrálni. Köszönjük szépen. A leghatékonyabb és leggyorsabb megoldás az utalásra a Bátor Tábor utalási felülete, ami a linken található.

Kinek van még belőle?