malackaraj

Berohadt. Nekem is. Nekem is. Mert nem hőkezeltétek, azért. A csírátlanítás a lényeg, a kapszaicin úgyse hőérzékeny vegyület, csíp a baktériumok, gombák elforralása után is.

Az öreg bajszosban meg lehet bízni. Ha valaki, akkor ő hoz. - mondta a nejem némileg túlzott bizalommal, de végül neki lett igaza. Már egy hónapja vadásztunk cseresznyepaprikára a piacon, de senkinek se volt. Ezekkel a "tennap még vót, hónap tán lesz" dumákkal aztán faszául ki voltam segítve, mígnem az asszony rátalált az öreg bajszosra. Ő megmondta, szombatra hoz, amennyit bír. "Olyan másfé' kila tán összegyün. Ötér egy kila. Jólesz?" - kérdezte az öreg és csak nézett a Steve McQueen-kék szemeivel a sapka simlédere alól, amely sapka úgy nézett ki, mintha még maga Vak Bottyán generális fújta volna bele az orrát anno.

"Hi, my name is Lance and I'm an addict" - Agent Kellerman (Prison Break)

A kapszaicin-függőség pont ilyen, az ember előre tudja, hogy fájni fog, leállítani mégsem lehet. Mégis, időről-időre ránk tör a vágy, hogy szándékosan fájdalmat okozzunk magunknak. Igaz, a csípősfüggőség nem az öncsonkítás, vagy az autoagresszió enyhe formája, a hardcore függők ugyanis nem igazán erre, hanem vele járó endorfinzuhanyra, a szenvedést követő zsibbadt pihegésre hajtanak. Lángoló szájak, bevérző szemek a hajtás után.

F-nek

Sós piskótatekercs? Édes paprikás kalács? Igen, ilyen is van, és csak semmi újragondolás, ezek régi, alföldi receptek.

Paprikás kalács

A csípős rajongói nem őrültek, vagy egy gasztronómiai ingerforrásra épülő mazochista klub tagjai, kötődésüket a tudomány is igazolja. A kapszaicin fájdalomcsillapító, értágító, zsibbasztó, emésztést serkentő hatású, ezt a tüneteggyüttest figyelheti meg mindenki az elszánt asztaltársak, vagy a saját fején. A fájdalmat és az izzadást sajnos csak rövid ideig tartó eufórikus állapot követi, elnyújtott élvezethez muszáj következő adaghoz nyúlni.

Erős karaktere miatt kevés étterem vállalja be étlapján ezt az élményt, de a kapszaicinnel terhelt konyhák budapesti képviselőiben mindenki próbára teheti magát.

Ahhoz, hogy egy tanyán jelentéktelennek, esendőnek és kiszolgáltatottnak érezzük magunkat, nem feltétlenül kellenek a tomboló elemek, nem kell olyan esőzés, ami után bekerültünk a helyi tűzoltóság weboldalának galériájába, ahhoz elég egy töketlen telefontársaság, ami nem képes folyamatos szolgáltatást nyújtani, pedig a telefon az egyetlen kapcsolat a külvilággal.

Kénytelen voltam gumikesztyűt húzni, pedig később ezt meg fogjuk enni.

A cserkópaprikát véletlenül vettem. Kápiára mentem, megkaptam a zsákot, mondja a zöldséges, csípős, na? Csípős, de, adj egy kilót. Azt már a vádlimra kiskocsikkal gyúró néniken átvergődve tudtam, úgy tíz változatban rendelkezem otthon csípőssel, mivel csípős, de. Nagyon kellett a cserkó, nem tudnánk élni nélküle.

Egy kiló, nincs olyan kis befőttesüvegem amiben el tudnám tenni savanyúnak. Kettő darabot belefőztem a paprikalekvárba, a többi harminc ott állt, rothadásra készen.

Ez nem egészen így van, már itt sorakozik a nyakamon fél köbméter feketeszeder és ribizli, mert idén elkapott a hörcsög, és befőzök, mintha kéne.

A zöld köretet nem minden férfi rágja el, a pirosat jobban, ez a recept pedig olyan egyszerű, hogy inkább technológia. Paprikahámozás módszertan, első lecke.

A piritós és a bundáskenyér között húzódik a határ? Vagy a hozzávalók, az alkalmazott technológiák száma a meghatározó? A túróval töltött paradicsompaprika recept, vagy nem?

Sajnos már engem hívnak fel. Illetve ez a része nem sajnos, de fogcsikorgató, ahogy elfogynak a tudáshoz vezető telefonvonalaink. Állok, mint fasz a lagziban, nem vagyok egy csapkodós, de az ám a büszkeség, hogy nem a serpenyőm törik, hanem a csempe szilánkjai repülnek, de a töltött paprika nem megy. Megy minden, az egyben sült karajomnak csak bojt nincs a végén, de ezek a töltött paprikák kikészítenek, mert ezt is későn akartuk megtudni, ahogy a dödöllét, paprikás gombócot, a prószát.

Segélycsomagot kaptam Nyugatról. A parmezán, gorgonzola és az aktuális Vogue mellett volt egy kolbászkrém is.