A padlizsánnal egy dolgot nem lehet és nem is szabad csinálni, olajban kisütni. Nem tudom, mi készteti puha húsát erre a mohó viselkedésre, de képtelenség annyi olajat önteni a legnagyobb disznótoros lábosba, amit fel ne szívna. Söralátétnyi, papírvékony padlizsánchips egy olajkutat kiszárítana, ha hagynánk. Nem értem, az olajfoltok összegereblyézésénél miért nem vetik be ezt a finom, és környezetbarát zöldséget. Talán mert a vizet is felszivná. Vízben főzni még nem próbáltam, de el tudom képzelni mit csinálna.
Egy baja van, csípi a nyelvem. Nem annyira, mint a dió, de csípi. A kapszaicin is csípi, mégse tudok lejönni róla, tehát ez nem akkora probléma, csak enyhe kellemetlenség. De a padlizsán történetesen dióval a legjobb.
A két nehéz és karakteres íz együtt jó húspótló, ha valakinek ilyen ambíciói vannak, nyúljon csak hozzájuk, olyan napokon egy rozé kacsamellet kiütnek. Egy jó sztéket nem, de annál tízszer olcsóbb.
Utolsó kommentek