Szüleimnek voltak nyulai. A szőrükből kucsma lett meg bunda, a húsukat megettük. Az még nem az a korszak volt, amikor azért tartottuk őket, mert jajj, de cuki, nyunyunyu, nézd, hogy majszol. A francokat, apám gond nélkül levágta a kedvencünket is, és mi sem tiltakoztunk sokáig - gyerekfejjel is tisztában voltunk azzal, hogy a kisállat nem barát, hanem táplálék.
Utolsó kommentek