“Ki kell szűrni a prolikat, sajnos az ifjúkomcsi egyenlítősöket nem sikerült. Sebaj, jövőre már két éve lesznek állami pénz nélkül, hátha akkor sikerül.”
via Őrnagy Őrnagy

A hétvégén volt a Budai Gourmet-fesztivál, aminek semmi köze nem volt az általunk eddig ismert fesztiválokhoz. Hatalmas házibuli, ahol nappali nincs, csak konyha. Erről mentettünk ki egy jó százas galériát, annak aki lemaradt, dacolt, vagy drágának tartotta a rendezvényt. A galéria végén Anna új farmere, már kettő van neki, ha valaki megint beszólna.

A képek aljára vitt kurzorral lehet előcsalogatni a képaláírást.

Szombaton vágtunk bele először, és jól tettük, aznap volt a csúcs, és annak egyenes következménye, a vasárnapi halál, amikor vissza kellett menni fotózni.

Kezdjük az ár-érték aránnyal. 2900 a belépő, nem jár érte semmi. Az ételek kóstoló és féladag közötti méretben, 7-800 Forintos átlagáron mozogtak. Tíz adag kurvasokreális mennyiség fejenként, 11 000 Forintnál járunk. Öt-hat bor, egy pálinka, aki itt vadul csapkodni akarta a lecsót, 15 000 Forintból jött ki. 

15 000 Forintot a helyén kezelve (Costes, Bock, Arany Kaviár, Kistücsök házhoz szállítva, Olimpia, Mák, Csalogány26, és a többi, az ország legjobb éttermei) nem dráma. Ha átlagoljuk az amúgy nem egy árban dolgozó, jelenlévő éttermeket, akkor ennél nagyobb összeget kapunk egy kompromisszummentes vacsoráért, borral. És itt nem csak egyet lehetett kipróbálni. Aki így közelítette meg a rendezvényt, elégedetten távozhatott.

Nem olcsó, nem akciós, hanem drága, de ez nem egy all you can eat grill. Ennyi. Lehet ezen balhézni, gyűlölködni, de ár-érték arányban a fesztivál rendben volt. És ahogy egy kommentből kiragadott, fenti idézet is jelzi, így legalább le lehetett ülni, szellős volt a buli, nem randalírozott senki, minden idegen, akivel összeültünk egy asztalhoz, nyitott volt a témára, lehetett ajánlani, megbeszélni, vitázni. Mint egy márkatalálkozón, bújtuk a felnyitott motorháztetőket, és jó volt nekünk. Nem megyek oda a Bentley-klubba köpködni, mert én történetesen a Volvósokkal vagyok, ha tetszik érteni.

És a házibuli-jelleget is ez, és a fesztiválon az éttermek környékén koncentrálódó közönség határozta meg, mert az jött, aki amúgy is eljár ezekbe az éttermekbe. A közönség fele ismerte egymást, a múltkor a szomszéd asztalnál ültél, melóztunk már együtt, imádjuk egymást, most is együtt tolunk egy szekeret, és a kimondott, kimondatlan mókák, ebből a tetűből alig tudtam kiszedni a pénzem, ez mekkora gyökér. Ez így szép és vicces, nem kell mindenkinek az asztalához odaülni koccintani, ahogy egy házibuliban is felbukkanhat a volt csaj, aminek akármi is lehet a vége, vagy beléphet a haver, akinek a volt csaja most a tiéd, és a csere nem volt éppen zökkenőmentes.

De a lényeg, és az olvasóknak is tanulságos végkövetkeztetés:

  • A legnagyobb sztár az encsi pizzás, az Anyukám mondta. Tökéletes pizza, mindenki őket imádta, erről beszélt, ha Miskolc felé járnak, menjenek be, de ha nem járnak arra, miattuk érdemes elindulni.
  • A legjobb desszert a Costesé volt, krémes fehércsoki, pisztáciás tészta, gyümölcszselé, ehrantól lenyúltam a másodikat, pedig úgy volt, felezünk, és nem is szeretem az édességeket. Étlapjukon megtalálható.
  • A Kistücsök citromos nyúlkolbásza a legfrissítőbb húsélmény valaha, étlapjukon ott van.
  • Lehet negyven fokban csülökpörköltet enni a Bocktól
  • A legjobb sólet Rosensteinnél, és hamár úgy van, hogy menthetetlen a részegség, egy adagtól új erőre lehet kapni
  • Másnaposságra hasznos egy feles jéghideg kóser vodka, szintén Rosensteinéktől, a pult alól
  • A Buttler G-pont egy sokkal izgalmasabb bor, mint gondolnánk. Sőt, az első édes, ami tetszett. A Buttler-sor, főleg Herczeg Ördög Ügyvédje Ágnes kezéből tud annyit, mint egy degusztációs menü, ott tévedtünk el szombat este.

 

A másik oldalon Cserna-Szabó és Darida Motörheadre főznek. Lovat.