Lehetne hosszan viccelődni a fehérjenapos barátnőkön, szoktunk is, de a kolbászchips inkább levesbetét, mint marékszám fogyasztható eledel.
A kétpofára fogyasztáshoz fölösleges a paprikás kolbásznépet ennyit macerálni, jó az anélkül, harapva, törve, majd felböfögve. A tömény, füstös, kicsit égett kolbászchips inkább fűszer, a képen egy egyszerű zellerkrémlevesben látható. Így egy zöldségleves, vagy bármilyen főzelék könnyebben értelmezhető teljesértékű ételnek.
A folyamat semmiféle technikai képzettséget nem igényel, csak egy jó kés, egy nagyobb méretű teflonserpenyő és türelem kell hozzá, kolbász úgyis mindig akad.
A kolbászt, vagy akár szalámit minél vékonyabb szeletekre vágom.
A serpenyőbe rakom egy rétegben, (fontos, hogy ne fedjék egymást a szeletek) és közepes lángon, fedő nélkül elkezdem sütni. Rengeteg zsírt veszít, és lassan halad, az úgy 1-2 mm közötti szeleteim 20 perc alatt váltak ropogóssá.
A megkeményedett karikákat kiszedem, leitatom egy papírtörlőn, illetve dehogy teszek ilyet, rögtön rakom a levesbe, és gyorsan találok megoldást a kiolvadt kolbászzsír hasznosítására, ami nem a lefolyó síkosítása. Kenyérbéllel kitörlöm, vagy az oldalra billentett serpenyőből egy kiskanállal összeszedve zöldséglevesre, főzelékre locsolom, mintha olívaolaj lenne, pedig nagyon nem az.
A portálon döbbenet, mit keres egy ősi termékenységi vizsgálat a Larousse gasztronómiai lexikonban? Mit?
Esznek chipset?
Utolsó kommentek