A baklavában még a brownienál is több kalória lehet. Finomabb is sokkal.

  Süti kell, rögtön. Ha oda a vércukorszint, vagy a rohadt hormonok követelik, mindegy, menni kell, süti kell, gyorsan. Ritkán vagyok kívánós, de akkor gyomoragy átveszi az irányítást, nem tudok és nem akarok semmi mást, csak egyszerű szénhidrátot. Vagy zsírt, mikor mit, salátát még nem kívántam.
  Most a gyors cukoradag pótlásáról lesz szó, zsíros holmi mindig van itthon, de süti, szinte soha. Kockacukrot egyen a ló, de azt se tartunk. Kikocsizni a Mihályiba? Addig elájulok, és most nem gasztroélmény, hanem tömény cukor kell, minél kevesebb margarinnal, habfixálóval körítve. A bolti csokik, bountyk, balaton szeletek és túró rudik nem elég súlyosak, a környező cukrászdák termékeit kihányom, ami nem lehet cél. Cukrot akar a rendszer.
Baklava.
  Az első török, nem is törökök, szíriaiak, öt perc gyalog, vagy menjek bringával, nem, legyalogolok. Miért nem jön a lift, hol a lift, lemegyek gyalog, futok, ugrálok a lépcsőkön. Számolom a lépéseket, piros, miért piros, egy úton kell csak a törökig átmenem, az miért pont az Üllői? Átszaladok, nem szaladok. Zöld, kicsit gyorsabban megyek, ne dudálj barom, hát tehetek én róla, hogy futólépésben is már piros, mire átérek? Itt a kisbolt, a csoki nem elég, de úgyis gyűlölöm ezt a kis éjjelnappalit, dehogy megyek be, a török, pardon szíriaiban normális a személyzet, és már az ő oldalukon vagyok. Régiséges, nem, nem megyek be cuki virágos csészéért. Antikvárium, nem megyek be, majd visszafelé, hiába volt érdekes az a régi autós album, ember nem veszi meg itt addig a tíz percig, amíg visszaérek. Sikátor, ezt a húgyszagot, Corvin sétány, persze, a nyóckerben, évtizedek kellenek még ide, nem csak üveghomlokzatok, de az étvágyam ettől már nem megy el. Corvin mozi, nem otthon hagytam a filmet amit vissza kellett volna hoznom az Odeonba? Ma már nem jövök vissza megint, + 500 Forint, két baklava, nem érdekel, egy baklava kell most. Igen, kettőt kérek, simát, ne csomagolja be túlságosan.
  A dübörgő körúton a külső sávot egy villogó fekete tükörtojás E-osztály torlaszolja el, pedig az már rég nem jani, hülyegyerek, ezt se tudod, hogy a kocsid rég kiesett a közlekedési akadály státuszból?  Susogós-otthonkás alkesz, áporodott szagot húzva maga után oson a szatyrával, undorító néni kövér korcsot szarat a járdára, de nem várok, mire várnék, a baklava így is, itt is, sietve is segít.
  Az autós album aránytalanul drága, a csésze közelről ronda, pont a zöldnél érek a lámpához, és a lift is a földszinten vár. Béke van.
  A baklava, pedig ritkán használom másra, sokkal többet érdemel a cukorroham utcai enyhítésénél. A legegyszerűbb is jó, de sok szeretettel, és bőkezűen adagolt hozzávalókkal kiváló édességet lehet belőle készíteni. Erre néhány helyi arab/török étkezde is képes, de a citrusos bukét, a lényeget, amivel az édesség a szirup fölé kerekedik, ritkán találom ezekben.

 A recept úgy 30×12 cm alapterületű baklavára elég, akkora a kistepsim. Nem tudom, eredeti-e ez a recept, de életem legjobb baklaváit veri és minden alapanyaga megtalálható egy kicsi boltban is. 20 dkg cukrot 2,5 dl vízzel, egy fél citrom és fél narancs levével, egy rúd fahéjjal felolvasztok, tíz percig forralom, majd ha langyos, fokozatosan beleöntök 20 dkg mézet, elkeverem, leszűröm és hagyom kihűlni. 20 dkg durvára vágott mandulát, 15 dkg durvára vágott dióval és 10 dkg cukorral, egy evőkanál fahéjjal, egy teáskanál frissen őrölt szerecsendióval, egy kiskanál őrölt szegfűszeggel elkeverek.A tepsit bőven kivajazom. Két réteg rétestésztával (úgy fél kilóra lesz szükség) alapozok, jól megvajazom. Ezt megismétlem ötször, így lesz egy tízréteges alapom, erre rászórom a töltelék harmadát, meglocsolom vajjal. Az egész műveletet megismétlem még háromszor, és az alaphoz hasonlóan tíz réteggel zárom a sort. levajazom a tetejét és pihenni hagyom negyed órát, így könnyebb lesz felvágni. Egyforma háromszögekre vágom és így tolom be a 150 fokra előmelegített sütőbe, ahol szűk egy óra alatt aranybarnára sütöm. A még forró tésztára ráöntöm a szirupot, és szobahőmérsékleten hagyom állni egy éjszakát.

Szoktak venni baklavát? És készíteni?