Túró Rudi, Nutella, Sport szelet, Balaton szelet, akinek nincs veszítenivalója, kipróbálja házi elkészítésüket. De ahogy egy jó islert sem lehet filléres tortabevonó helyett Valrhonával leönteni, a burgonyachips sem sikerülhet a nagymamai úton.

A nehézségek krumplipucolás után kezdődnek. 

ILYEN vékonynak kell lennie, hogy mindenki értse. Playboy magazin, 2010 12. borítóján található szemléltető eszköz, mellesleg ebbe írtam bibííí.

Mandolin kéne, de nincs mandolin. Ne a hangszerre gondoljanak, hanem a szarvasgombagyalura, azzal elég hatékonyan lehetne gombát hártyásítani, de egy ilyen eszköz birtoklását az olvasótól se várhatom el, így marad a MacGyver üzemmód.

Mivel lehetne, ami nem kés, mert ugyan egyszerű azt mondani, szelje vékonyra éles késsel, de ez nem megoldás mennyiségi üzemmódban, a chips pedig nagyon mennyiségi téma.

A zöldségpucoló még ott a kézben, és mintha erre született volna.

 

A vékony lapokat leszárogatom. Rengeteg olajat öntök egy minél nagyobb fesztávú serpenyőbe. Nem mély olaj kell (bő ujjnyi elég) hanem széles. Amikor már forró, egyenként beledobálom a szeleteket, de csak annyit, hogy ne nagyon fedjék egymást. 

Amikor aranybarna, szűrőkanállal egy papírra kiszedem.

Órákig tart egy ültő egység megsütése. Büdös is lesz tőle, de legalább a fűszerezés szórakoztató, mint például a képen látható wasabis, amire wasabipor, só, és gyömbér keverékét szórtam, de túlsóztam, azzal bánjanak óvatosan. Amúgy az egésznek semmi értelme, mert bár nincs rajta ízfokozó, sem tartósítószer, de nem jó, pont hogy kéne bele valami állományjavító, vastagító, fokozó, mert nem OLYAN. Nem chips, hiába ropog.

Amúgy nem szeretem a chipset, de aki igen, és baja van az olajban sütéssel, így kell mikróban.

A másik oldalon minden sajtok királynője, az érzéki és perverz burrata.

Szeretik a chipset?