Szilvinek és Dzsónak

Köll. Adok érte ecetes chipotlét. Amikor kimondom az ecetes chipotlét, a legkeményebb valutát ajánlom fel. Nem bohóságból, tudom, mit csinálok.

A vaddisznótöpörtyű pontosan ugyanolyan megfizethetetlen. 

Nincs ára, kiérdemelni lehet, ahogy az ecetes chipotlék sem röpködnek csak úgy, bele a vakvilágba.

A közösségi médiák, eszem a szívüket, támogatnak olyan ősi fogalmakat is, mint a cserekereskedelem, vagy mint a falun még most is előforduló, kerítésre akasztott kóstolók. Szilvi vaddisznótöpörtyűt süt, nekem van pofám kérni belőle, Dzsó lent áll villogóval a tilosban, a bank előtt, tejfölösvödör ide, mézesüveg oda. Más beszerzési forrást nem ismerek a vaddisznótöpörtyűre, a fácánt is ugyanígy kaptam tőlük. Életem fácánja volt, omlós, fiatal csirke. A vadhús mindenek felett, ideje több hangsúlyt helyeznünk rá.

A tökéletes töpörtyű származásáról megoszlanak a vélemények, van a sertés, és a liba front, mert minden felnőtt magyar ember tisztában van töpörtyű-identitásával, vagy akár tagadásával, de azt általában minden hívő elismeri, a vaddisznó az egy, a felsőbbrendű.

Az ortodox sertésesek kivétel nélkül zokogva borulnak térdre a vad töpi előtt, hiszen az hasonlít a sertésre, de a házi rokon ellentmondásos, néha vonzó, néha taszító szagát itt a sötét, mindig hívogató dzsungel helyettesíti. Íze mélyebb, véresebb, sötétebb minden tepertőnél. A libásokat sokkolhatja ez a letámadás, de nem egyet láttam már betérni az ezüst eccájg biztonságos közeléből.

A vaddisznótöpörtyűnél nem lehet jobban besűríteni a zsírba az erdőt, a vadállatot, A tigris jut róla eszembe:

"Tigris! Tigris! éjszakánk
erdejében sárga láng,
mely örök kéz szabta rád
rettentő szimmetriád?"

 

tovább itt.

A vaddisznótöpörtyű sötét mélységei kiszélesítik a felhasználási területeket, nem véletlenül kisérleteznek vele bonbonalapanyagként, jól megy kiváló minőségű csokoládékhoz és karakteres gyümölcsökhöz is. A vaddisznótöpörtyű érett marhába hajló ízét be lehet vonni úri konyhák szálcsiszolt acél eszközei alá, ízletesebb, gazdagabb a szegény rokonoknál, kiadja a legdrágább porcelánon is.

De ha a vaddisznónak adjuk a királyságot, a haltöpörtyű csakis a király, fiút szülő, befolyásos szeretője lehet. Nem mindenki szereti, de akadnak lelkes rajongói, nem feledkezhetünk meg róla.

Nem bonyolítottam túl, sóval és zöldhagymával betoltam az egészet. Lehetett volna játszani vele, kicsit sajnálom, hogy nem töltöttem bele egy gorditasba, ami annyit tett volna, hogy a ledarált töpörtyűt vízzel elkevert kukoricalisztből formázott pogácsákba (szerencsés esetben fehérkukorica lisztjébe, Nuevo Progresonál lehet kapni, de megteszi a sárga is) töltöm, bő olajban kisütöm és tejföllel tálalom, majd elkocsizunk az ügyeletre.

A másik oldalon töpörtyűs pogácsa, mi más, a lehető legegyszerűbb formában, lépésről-lépésre levezetve, sertésből, nem vaddisznóból.

 Ettek már vaddisznótöpit?