Két fő sarokpontban gyökeredzett a dolgok velejének esszenciája. Ennek ugyan vajmi kevés értelme van, mindazonáltal (vagy éppen ezért) kezdőmondatnak pompásan megfelel. Mint a gereblye az ajtó előtt. Akinek esze van, átlép rajta, akinek nincs… Itt is hagyom. Az egyik fő sarokpont, hogy a szilveszteri bőrös malac alá zsír kell. Nem olaj, nem vaj, nem margarin, sőt nem WD40. Hanem zsír. Lehetőleg disznóból való az is. Ez így rendben is van. A másik fő sarokpont, hogy zsír nem volt otthon.

Zsuzsa egyébként nem főzött zsírral, ( mint amolyan modern dolgozó nő, nem nagyon főzött ő semmivel) de az első fő sarokpont létjogosultságát (lásd fenn) még ő sem kérdőjelezhette meg. Most meg szilveszteri vacsora volt készülőben, vendégek is jönnek, azt elbaltázni nem volna jó. Választhatott. Vagy átmegy a szomszédba zsírért, ami: 1.) ha van a szomszédnak és lenéző mosollyal ad belőle, ő örök szégyenben marad, 2.) nincs a szomszédnak sem, így a szomszéd is megszégyenül és utálni fogja őt, szégyene előidézőjét 3.) van a szomszédnak, de nem ad, akkor megmondja neki, hogy dögöljön meg. 4.) nincs a szomszédnak se, de adni akar belőle, akkor ő megmondja neki, hogy nem normális.

Különösebben egyik verzió sem nyerte meg a tetszését. Zsuzsa, ha nem akart éppen szilveszteri vacsorát főzni, civilben klinikai szakpszichológus volt, és szakmájának megvolt az a hátulütője, hogy kicsit túl sokat gondolkodott, kérdéseket tett fel magának, amiket rögvest meg is válaszolt, analizált és szintetizált, viszont így sohasem unatkozott. Most is az egyik legkevésbé logikus, de pszichológiai szempontból a legkézenfekvőbb változatot választotta: felrugdossa élete párját, és elküldi zsírért. Nevezett személy, Bálint, a szomszéd szobában hevert súlyos posztkarácsonyi bejglimérgezésből kifolyólag kómaközi állapotban, és azt is csak abból lehetett tudni, hogy él, hogy néha felnyögött: -Vizet!

Ebből is láthatjuk, hogy nem volt magánál.

Zsuzsa vitt egy pohár vizet a betegnek, megitatta, majd közölte vele, hogy zsír kell a malac alá, de ízibe. Élete párja nem fogta fel annyira tragikusan a dolgot, hogy vízszintes testhelyzetén változtasson, de nem azért volt a neje sikeres pszichológus, hogy különböző kedvezménymegvonások kilátásba helyezésével ne bírja indulásra.  

- Hozzál fél kiló zsírt, meg mosasd le a kocsit. Bálint morogva elhajtott. Zsuzsa folytatta a szilveszteri mókuskerék pörgetését. Összedobta a mákos gubát (szikkadt kalács vaníliás tejjel locsolva, sok mákkal és sok-sok mézzel szigorúan mazsola nélkül, mert azt Bálint nem állja), feltette a lencselevest ( fél méter füstölt kolbász kisujjnyi darabokra metélve, negyven deka parasztsonka felkockázva levesbetétnek), az előző nap sóval bedörzsölt és terepgumisra becakkozott bőrű malachúst egy fej hagymával és három gerezd fokhagymával együtt elhelyezte a nagyi öntöttvas lábasában, kinyitott egy sört, a felét kiöntötte egy tálba, mellé tett egy húsvillára szúrt darab szalonnát – (ez lesz majd a kenőke), és várt. Másfél óra múlva úgy döntött, megcsörgeti élete párját, hogy él-e még az a disznó, aminek a zsírját ő hozni hivatott, vagy mi a túró van. Igaz, hogy december 31 van, de azért egy darab zsír nem a Koh-i-noor-gyémánt, beszerzése nem okozhat akkora gondot.

Bálint telefonja kicsöngött, a komódon, a nappaliban.

Zsuzsa ekkor végzett néhány légzőgyakorlatot, majd megivott egy kupica almapálinkát, hogy megnyugodjon. Az utóbbi volt eredményesebb. Két és fél óra múlva, még egy almapálinka és a maradék fél üveg sör után Zsuzsa a Bálint rokonságának nemi életét taglaló cirkalmas körmondatokat fogalmazott félhangosan, és erős késztetést érzett egy harmadik almapálinka elfogyasztására. Végül, több mint három óra múlva Bálint beállított bocsánatkérő vigyorral az arcán és egy papírba csomagolt karácsonyi kaktusszal a kezében.

- Ezt neked hoztam, amiért késtem. - nyújtotta át a virágot, aminek ikertestvére ott kókadozott a konyhaablakban.

- Hol voltál, te isten verése?  

- Kimentem a Lupa-szigetre, megnézni, hogy hol lehet a kajakot vízre tenni.  

- Mikor mész te kajakozni, te szerencsétlen, szilveszterkor?  

- Nem, majd márciusban. De a helyet ki kell nézni előtte.

- Most??

- Most. Most jutott eszembe.  

- Komolyan mondom Bálint, ráteszem a diplomám, hogy te nem vagy épelméjű, vagy rendkívül ügyesen játszod a bolondot és engem akarsz fondorlatosan az őrületbe kergetni. – „ A tébolyult pszichológusnő! Hülyébb, mint a betegei!” nem is rossz.  

- Ne pörölj már anyukám, itt vagyok, megjöttem, majd segítek főzni.

- Oké, add a zsírt!

- Milyen zsírt?

- Amiért elküldtelek, wazze, ne túráztass!  

- Ja, AZT a zsírt, azt elfelejtettem, de semmi baj, az utcán összefutottam a szomszéd Lacival, kértem tőle, egy perc és itt van vele. Minden rendben, drágám?

Mi ettek újévkor?