- Na, meg van húzva a kocsi, de az mindegy, hanem a rántás nem jó! 

- Mi baja?

- Mit raktál bele? Ebben van valami a vajon, liszten és són kívül. 

- Igen, zöldséglevessel felöntöttem, hogy kenhető legyen, kenni akarod kenyérre, nem?

- Nem jó, ennek kőkeménynek kell lennie. Nem kell bele S-E-M-M-I. Ahogy a rántott levesbe se kell répa, semmi. NA.

- Jó akkor rámegyek megint. 

Ugye a kézbaleset miatt kocsit cseréltünk az Égővel, aki szereti a rántásos kenyeret. Ebbe nem menjünk bele túl mélyen, egyszer már leírta, hogy került ez a probléma az ő életébe. Az autó mellé csatoltam a nagy üveg rántást, szeretet, meg a többi jeléül. De túl sokat akartam. A második kör következik. 

Exkluzív rántáscsomag, úgyis válság van, kérem. Nem olyan könnyű, mint képzelik, egyáltalán nem.

Hozzávalók:

  • vaj
  • liszt
  • só

NEM HOZZÁVALÓK:

  • alaplé
  • fűszerpaprika
  • vöröshagyma
  • fokhagyma

A vajat az Égő amúgy avasan szereti, erre már képtelen vagyok, csakazértis megveszem a rendes vajat.

Serpenyőben felolvasztom és fokozatosan, kevergetés mellett adagolom hozzá a lisztet. Közepes lángon kevergetem, amig szép aranybarna lesz. A vajtartó tetejét kibélelem folpackkal, beletömködöm a rántást, berakom a hűtőszekrénybe. Szép, kőkemény tömb lesz, az kell neki. Zsírpapír, masni. 

Mellesleg fűszervajat ajándékozhatnak ugyanígy, keverjék ki fokhagymával, petrezselyemmel, vagy márványsajttal, hűtsék vissza keményre, és a fenti módon szépen csomagolható, a márványsajtos még steakre is jó. Tiszta dekupázs, ha értik, hogy mondom.