- Nem adott belőle, mert már félre volt téve valakinek. 

- Legalább lefotóztad?

- Nem, de olyan volt, mint egy wagyu, de azt mondta Józsika, hogy magyar hús.

Tehát ez itt nem egy sörrel maszírozott japán import, hanem hentesünk ügyes szerzeménye. Végül csak akadt az őrületes marhából egyetlen szelet, de mit tegyünk, ha egy ilyen kincs akad az asztalra?

 

 

Egy dolgot biztosan tudtam, ez nem a klasszikus steakhús és élmény lesz, egy kicsit többet kell vele foglalkozni. Először is profi segítséget kérek. Rudits Károlyt hívtam fel a Vár a Speizből, ebben a kérdésben az ő finom kezére támaszkodni tűnt a legjobb megoldásnak. Az alábbi elkészítési ötletek tőle jönnek, ahogy a hús köré kerített leves, és püréket is az étterméből hoztam el, és ő ajánlotta a bort is. Bár az itallal kapcsolatban a végén támadt egy másik ötletem is.

A szelet úgy 20 deka lehetett, és ketten voltunk rá. Ez röhejesen kevésnek tűnhet, de ebből a márványozottsági minőségből nem lehet betolni egy kilós T-bone-t, még egy kilencven kilós férfinak sem. Fejenként 10 deka bőven elég ebből a karakterből.

Karcsitól kaptam egy finom levest, azt felmelegítettem, kiraktam csészékbe, és lehetőség szerint legvékonyabbra szeletelt húsforgácsokat nyírtam mellé a hús (amúgy ribeye) széléből. A levesbe löttyintettem egy kicsi szójaszószt. 

A forró (ne lobogjon) levesbe (egy finom alaplé, csontlé is megteszi) mártva kezdtük, majd gondolkodás nélkül kapkodtuk be nyersen a húsdarabokat. Ez a magatartásforma eddig se volt tőlem idegen, de ezt a húst muszáj volt kipróbálni.

Így maradt egy 15 dekás szelet, ennek felforrósítottam a serpenyőt, beleraktam egy percre, megfordítottam, és a másik oldalát is megmutattam a vasnak. Ennyi. Csak a rare végeredményt tudtam elképzelni, egy kis pirítást ízfokozásnak, melegedjen át, olvadjon meg egy kicsit az a zsír, mert az nem faggyú, hanem zsír jellegű, krémes volt, így fel se merült, hogy sütögessem, hiszen mint a hízott libamáj, elfolyik itt nekem. Meg amúgy se szoktam sütögetni a steaket. Csak ha muszáj. 

A végeredmény egy zsíros hússütemény lett, imádtuk. Ahogy imádtuk a leves mellé bónusznak megkapott zöldborsó, lencse és burgonyapüréket is. Breitenbach Lapis Hárslevelűt ittunk hozzá, de egy jó minőségű, könnyű sört, vagy kőszáraz pezsgőt is el tudok mellé képzelni. Az a sok zsír szeretné a pezsgést. Tehát ha ilyen márványbolthoz jutnak, íme a legfontosabb szabályok, amiket a fenti húshoz hasonló szerkezetű wagyu marha húsának elkészítésére ajánlanak:

  • nagyon kevés elég belőle
  • a hűtőből kivéve, hidegen süssük, ne engedjük fel szobahőmérsékletre (ami a szokásos steakhúsoknál alapvető) a sajátos zsírszerkezet miatt
  • érdemes nyersen megkóstolni
  • sütési idő 1 perc oldalanként
  • nem kell sózni
  • nem kell alá zsiradék
  • nem kell vajjal megfejelve pihentetni sütés után
  • EZT IS TILOS PÁCOLNI!!!!