A hűtőszekrény legfelső polcának rácsaiba löttyedt banánok nyomódtak. Az egyik már megrepedt, ragacsos leve vastagon csöpög egy lábos ottfelejtett alaplébe. Az alaplé menthetetlen volt, de a bő kilónyi banánnak adtam egy esélyt. Halál helyett megaláztatás.

Schokobananen. Semmi másra nem tudok gondolni, ha banános édességre kerül a sor. A több ezer kilométert utazó banánnak akkor is műize van, ha eredeti, de édességekbe sütve ez a közönséges pacsuli mindent elnyom, nem illik semmihez, nem emel ki semmit. A barna trutyinak sós recept kell.

A banánketchupot elsőre nem tudtam komolyan venni, de magyarul is rákeresve megtaláltam Fűszeres Eszter oldalán. Legfeljebb ha ehetetlen, lesz mivel húznom életünk végéig, ez mindenképpen megér negyed óra munkát. Eszter receptjét a karnyújtásnyira lévő alapanyagok körére butítottam.

  • 5 banán
  • 1/2 fej vöröshagyma
  • 1/2 dl paradicsompüré
  • 2 dl almaecet(10%)
  • 1/2 dl méz
  • 2 teáskanál piri-piri (bármilyen jó erős csípőspaprika örlemény megteszi)
  • 2 teáskanál őrölt szegfűszeg
  • 2 teáskanál őrölt szegfűbors
  • 2 teáskanál őrölt fahéj
  • 1/2 teáskanál őrölt szerecsendió
  • só, bors
  • víz

A banánt és a hagymát elturmixoltam, összekevertem a fűszerekkel és ketchupállagúra vizezve egy órát főztem. Még forrón sterilizált üvegekbe töltöttem és fejreállítva dunsztoltam.

Miért ilyen barna ez a ketchup? Ráöntötte. Az üvegből. Jobb lett volna kóstolni, mielőtt a mélyvörösre érlelt marhahúsból gyúrt hamburgerre öntöd, de elharapom a nyelvem, a banán és a kétkedés rossz irányba terelik az ízlelőbimbókat. Ilyen, házi.

Soha nem ettünk még ilyen jó ketchupot. A fűszeres szósz, -és ebben az esetben a paradicsom a legfőbb fűszer- testes, selymes, szinte harapható állagú lett a banántól. Édessége nem a ketchupoktól megszokott cukros faék, a ecet és a sok fűszer szépen elnyomják. Hamburgerhez, oldalashoz, virslihez, sült krumplihoz, sőt, alternatív paradicsomos zöldbabhoz is felhasználható.

Kipróbálnák?