A bajai és a szegedi kérdésnél van egy, az ország halfogyasztási grafikonjait tekintve lényegesen nagyobb és fontosabb kérdés. Cukorral, vagy borssal a káposztás kockát? Mindkettővel!

 

 

Hozzávalók:

  • 1/4 fej káposzta
  • 2 evőkanál karamellizált cukor
  • 25-30 dkg soktojásos nagykocka
  • só, bors, cukor

Milyen egyszerűen hangzik, pedig ez a kevés alapanyag is tud két különböző, mégis egy néven futó ételt.

A só és a cukor mértéktelen közös szerepeltetése nem jellemzőja a magyar konyhának, nem volt az soha, a túlzott cukorhasználat eleve nem gyökerezik soha a távoli múltban. Egyetlen területen szivárgott be ez az ízpár tányérjainkra, a menzán. Paradicsomos káposzta, főtt burgonya paradicsommártással, káposztás kocka, túrós tészta, mind itt nyerték el a kalóriadús, de tápanyagoktól teljesen mentes cukortartalmat. 

Automatikus rácukrozó voltam a menzán, mert akkor legalább volt valami íze, amit megszoktam, így lett alapértelmezés a ropogós kristálycukorral megszórt káposztás cvekedli, és a túrós tészta, amiről a pörc sem maradhatott le. Pörccel-cukorral, úgy fejlődik a szervezet, majd amikor kifejlődött, így kapja a megvető pillantásokat. 

A túrós tészta esetében elismerem a tévedést, de a káposztás kockán a ropogós cukor minőségi különbséget, hozzáadott értéket jelent. A káposzta kicsit döglött, rengeteg borssal csípőssé tett íze, és tésztástul puha állaga elviseli, kívánja a kemény cukorkristályokat.

Rengeteg, kemény cukorkristályt.

Elkészítése egyszerű, a káposztát apróra reszelem, a karamellen és kevés vajon/zsíron hosszan, puha barnára pirítom (30-40 perc). Kifőzöm a tésztát (kizárólag soktojásos kockával ehető!) összekeverem, igyekszem lekapatni minél több helyen, borsozom, sózom, borsozom, és tálaláskor meglöttyintem némi, inkább több, mint kevesebb kristálycukorral. 

Cukorral, vagy nélküle?